Sok lány miért nem örülne annak ha fiatalon találná meg az igazit?

Talán mert szeretnének tanulni, suliba járni. Nem a zigazival baxakodni, elkötelezni magukat, csok királykodni.

Szeretnének szakmát, nem pedig a zigazinak az inkubátorai, házi cselédjei lenni, majd végzettség nélküli szingli anyákká válni mert a zigazi kijelenti hogy nem akarja már a nőt meg a kölyköt. Anyjok kösse a nyakába a gyereket, mert hova megy majd el vele dolgozni? Végzettség nélkül mehet gyárba ccopppni, de ott műszakozni kell. Áldozza fel magát a nagyi is, ingyen bébiszitter/eltartó lesz.

Na ezért nem kell nekik az "igazi". Okosodnak a nők.

Most leszek 22, leírom a véleményem. Szingli vagyok, szeretnék parkapcsolatot, de nem kenyszeresen. Nyitott vagyok, ha úgy alakul örülök.

Nincsenek olyan elvárásaim, hogy annak a kapcsolatnak KRLL az igazinak lennie (amiben nem is igazán hiszek).

Mesterképzésen vagyok, jól megy az egyetem, szeretnék majd adott esetben külföldre is menni. Szóval nekem egyenlőre nem célom a klasszikus értelemben vett letelepedés.

A másik, hogy tapasztalatom magamon, hogy 1-2 alatt mennyit változom. Ez nem rossz, de biztos vagyok benne, hogy 30 évesen nem leszek ugyanaz az ember mint most. Nagyon sok változás lesz még szerintem az életemben. Ha összeházasodom valakivel, akkor azt komolyan gondolom, nem akarok csapongani.

Plusz anyukám 21 volt amikor hozzáment apumhoz aki meg 24 éves volt. Elváltak már pár éve. Szerintem ahogy így elmondanak dolgokat stb, túl fiatalon házasodtak össze, túl hamar és ennek meg is lett a böjtje.

Más már a világ, a nagyszüleim 20 évesen házasodtak össze és 60 évig éltek együtt egy jó házasságban. Szerintem manapság, ahol az embert millió impulzus éri, rengeteg lehetősége van, sokkal többet változunk emberileg, sokkal inkább "fogyasztjuk" a párkapcsolatokat.

Ha összeházasodom valakivel, azt komolyan akarom gondolni, úgy hogy tudjam nem mondtam le semmiről csak azért hogy bekössék a fejem.