Írjak neki szerintetek?

Adott egy fiatal férfi, akivel nagyon-nagyon megvan köztünk az összhang. Személyesen egyszer találkoztunk csak, de folyamatosan beszélgettünk és nevettünk, ott volt az az erős szikra. Nem történt köztünk semmi testileg, csók sem. Messengeren 1 hónapon át cseteltünk. Minden reggel kerestük egymást, főleg ő engem. Aztán hajnalig beszélgettünk. Szóval teljesen egymás életének a részévé váltunk, még ha nem is személyesen. Tudtuk, mi történik a másikkal, milyen érzések játszódnak le benne. Tudtunk egymás családi (szülők) problémáiról, lelkiztünk sokat, de rengeteg nevetést is okoztunk egymásnak. Boldog volt az egész, neki is és nekem is. Úgy éreztem, vele boldog vagyok úgy is, ha nincs személyesen mellettem. Ugyanakkor ott volt mindkettőnkben, hogy jó lenne már, ha együtt lennénk. Teljesen egymásba bolondultunk, közben próbáltunk ellenállni az érzéseinknek. Végül az ész győzött, megszakítottuk a kapcsolatot. Tudtuk, ha ismét találkoznánk, már visszafordíthatatlanul egymásba szeretnénk. A probléma, hogy racionálisan nézve, nagyon nehéz lenne, mivel ő az ország túlsó felében él, ott van berendezkedve, ott vannak a szülei, én pedig távol tőle, az én életemmel. Egyikünk sem szívesen költözne, sokat beszéltünk erről. Tehát úgy döntöttünk, nem beszélünk tovább, mert túl komplikált lenne. Abbahagyjuk és megpróbáljuk elfelejteni egymást amíg ez még lehetséges. Ezzel csak az a gond, hogy nekem azóta sem megy. 2 hete nem beszélünk, de ha valaki ír messengeren rögtön az ugrik be, bárcsak ő írt volna. Folyton rá gondolok, hiába van mindenféle programom. Arra gondolok, mi van, ha soha többé nem találok olyan férfit, mint ő, hiszen eddig sem találkoztam olyannal, akivel ennyire egy húron pendulunk. És elengedjuk egymást, pedig nem kéne. De az is lehet, hogy ha újra találkoznánk, rájönnenk, hogy nem is olyan nagy az összhang mint gondoljuk és akkor mindketten nyugodtan mehetünk tovább, hiszen megpróbáltuk. Félek hogy ott fog lebegni folyton előttem, hogy mi lett volna ha... Már arra is gondoltam, hogy lehet mégis felaldoznam az eddigi életemet és odakoltoznek ha úgy alakulna. Csak félek írni neki, mert nem tudom, ő már tovább lépett -e.