Mi az a pont, ahol eldőlt, hogy együtt vagytok-e vagy nem? Ki kell mondani a biztonság kedvéért?

A kapcsolat elején még fontosabbak voltak a haverok meg olyanokat mondott hogy nem kell ugy sietni, meg ő nem akar kapcsolatot még, nem kell neki senki, de mégis csak-csak keresett, jött hozzám, és mantráta közben ezeket, hogy neki gyosr a tempo, meg lassítsunk.

En meg elkezdtem az exemmel csetelgetni stb

Ez már nem tetszett neki, egyre féltékenyebb lett, aztan torténtek sztorik ol vitt abhevrjaihoz akikhez (drogosak)nem akartam beilleszkedni, kiderült az is hogy kibeszélt nekik es egyszeruen kidobtam a fr.ncba.

Na ezen a ponton elsírta magát, elkezdett kaparni bizonyítani, a drogos köreiből teljesen kiszállt, lekötött magához, le kellett tiltanom az exet stb

Ettől a ponttól számítja Ő, hogy szerelmes es együtt vagyunk(mondta is hogy az elején nem volt annyira szerelmes belém), én meg első naptól számítom mert én viszont igen és mai nap is szomorúsággal tölt el hogy ha mindez nem történt volna akkor még ott tartana hogy lehet nem kell neki kapcsolat, meg lassítsunk.

Amugy mai napig kiakaszt hogy gunnyal kibeszèl a hátam mögött a haverjainak, AZTÁN elvisz engem személyesen ÍGY bemutatni nekik, akik végig rajtam gúnyolodtak!

Hat felforrt az agyvizem rendesen!

2.voltam

*Olyan balhét csináltam hogy azt is megbánta hogy megszületett.

Sírt zokogott.

Ezt így konkrétan még soha egy kapcsolatomban sem mondtuk ki.

Telt az idő, megismerkedtünk egyre több és több időt tölt együtt az ember...

Ezaz egész egy idő után teljesen természetessé válik...

persze lehet, hogy a tini kategóriában másképp van

Az előző páromnál haladtunk előre . Nem kellett semmit sem kimondani , pár találkozó után egyértelmű volt mindenkinek, hogy mi együtt vagyunk.

Viszont a mostani páromnál máshogy ment az eleje az ismerkedésnek. Hol keresett, érdeklődött, hol nem. Voltak elég furcsa kijelentései is, ami miatt én elbizonytalanodtam. “ Mi van, ha egy kapcsolatban nem tudok elmenni a haverokkal sörözni ?” “ Félek, hogy kalitkába leszek zárva.” “És ha még sem kell nekem?”

“Volt egy plátói szerelmem , nem tudom , hogy valaha fogok e érezni.” Viszont azért láttam rajta, hogy jól érzi magát mellettem, megnyílt , bízni kezdett bennem.

Adtam neki időt , de x tali után én lépni akartam tovább . Vagy vele, vagy nélküle. Mert a bizonytalanság kikészít. Ő azt javasolta, hogy próbáljuk meg együtt és legyünk egy pár . Azóta is jól megvagyunk , a többiek is látják rajtunk, hogy nagy a szerelem.

Nálunk is egyértelmű volt, de régi módi vagyok és szeretem, ha megkérdezik, hogy leszek e barátnő. Plusz, ha annyira természetes ez, akkor miért nem lehet beszélni róla? Kb 1-2 hónapig tart általában az ismerkedés, progizunk rengeteget és olyan két hónap körül jön elő a téma, hogy akkor szeretnénk e hivatalosan is kimondani és úgy hivatkozni a másikra mint barat/barátnő.

23N