Szerintetek hogyan járhatnék a kedvében? Merjek, vagy ne merjek?

Sziasztok!

Kora reggel (inkább még hajnalban) írtam egy novellát ugyan ebben a témában, viszont úgy gondoltam hogy írok még egyet. Aki nem olvasta volna vagy nem látta volna, annak ismertetőül írnék pár szót. Majd a véleményetekre is kíváncsi lennék, hát hogyha esetleg valakivel történt már ilyen személyesen is, vagy látott ilyet közvetlen közelről. Nemtől függetlenül.

Van egy volt kolléganőm, akivel korábban 1 évig együtt dolgoztam. Jól elvoltunk, szerintem túlságosan is. Odáig voltunk egymásért munkában és munkán kívül is. Állandóan, rengeteget beszélgettünk, de sajnos nem volt köztünk soha semmi. Elsősorban ez az én hibám. Már nem dolgozunk együtt, és eltelt egy kis idő, de a napokban, körülbelül másfél hete ismét rendszeresen beszélgetünk. Viszont kissé bizonytalan vagyok most vele kapcsolatban. Azért írt mert szüksége lenne rám mint annak idején, vagy szeretne mást is? Egyértelmű utalások, célzások nincsenek egyébként. Én már kérdeztem tőle, hogy össze ütünk-e valamikor egy talit, és erre csak annyit írt, hogy össze kellene már. Persze folyamatosan érdeklődök is iránta, kérdezem hogy milyen napja volt, miújság vele, de általában rövid, tömör, egyhangú válasz érkezik sokszor. Igyekszek azért poénokat, poénos képeket is ellőni, de általában egy smiley a válasz rá, ennyi. Igyekszem azért különböző témákat is felhozni, hogy változatosnak tűnjek, és ne csak mindig egyhangúnak. Elő jöttek belőlem az emlékek, a jók és a rosszak egyaránt. Régen is szerelmes voltam belé, amit közöltem vele, de megvolt a mondjuk úgy elutasítás. Amikor külön ment a párjától, úgy gondoltam hogy teszek egy próbát. Mondjuk nem a legjobb formában, messengeren kellett volna ezt tenni akkor. Nem mondta ki azt hogy ő pedig nem, nincs semmi vonzalom, de nagyon meglepődött rajta, mikor ezt írtam neki. Én meg elkeseredtem akkor. Ettől függetlenül ugyanúgy együtt dolgoztunk tovább, viszont észre vettem nagyon rövid idő után, hogy mintha nem egészen így lett volna mint ahogyan azt Ő állítja, vagy inkább mutassa magából azt, hogy Én nem érdeklem Őt. Voltak gesztusok, bókok egyébként. Jóformán állandóan, főleg az én részemről, de ez éppen vissza felé is igaz volt. Viszont az előtte való csalódástól féltem, és nem mertem már annyira úgy közeledni felé, illetve kezdeményezni. Egyébként is nagyon nehezen ment akkoriban, mert állandóan fáradt voltam a rengeteg munka miatt, és nagyon sokszor volt az, hogy pár pillanattal később, vagy akár csak napokkal később esett le egy-egy gesztus, cselekedet.

(Vendéglátásban dolgoztam picit több mint két évig összesen, fő állásban. Nem mellesleg az életmódom sem volt az a változatos és egészséges, sőt. Mindig csak a munka. Sokszor szükségem lett volna hosszú pihenőkre, szabadnapokra, de heti 6 napokat dolgoztam általában legalább, és azaz 1 nap is kevés volt mindenre is. Pedig direkt miatta kértem többször a főnököket, hogy csináljunk már valamit, mert szeretnék odafigyelni mostmár a fontosabb dolgokra is, valamint szükségem lenne a pihenésre is. Nem lett belőle semmi, és én igazából miatta maradtam csak ott azon a munkahelyen már utána, pedig testileg, de főleg lelkileg teljesen kivoltam. Szerettem a munkát, és az egész napos vezetéssel sem volt baj, mert imádtam. A szervezetem nem igazán bírta már a melót. Ez a szerelem, szeretet, törődni és gondoskodni vágyás volt bennem, és van azóta is Ő iránta. Hihetetlen érzés, ami korábban nem volt meg bennem sosem. Voltam szerelmes előtte is, de ilyet még senki iránt nem éreztem előtte, és azóta sem. Éppen ezért nem bántam a munkát, mert tudtam, hogy ha Ő visszajön 3 nap pihi után, én ugyanúgy láthatom majd Őt, és beszélgethetünk. De ha még beszélgetés nem is lett volna, vagy nem is volt, akkor is, már annak örültem, hogy láthattam őt. Voltak köztünk is ilyen feszültségek, amik nagyon rosszul estek. És igazából mint ahogy írtam, a csalódás és a fájdalom az, ami után akkor nehéz volt újra cselekedni. Akár mondani, akár tenni bármit is. Ezt szeretném most elkerülni, illetve a rosszul illetve félre értelmezést. Nem szeretnék megint úgy járni, hogy fellángolok (mondjuk már késő), és tudom, hogy nem lesz vagy nem lehet belőle semmi sem.)

Rengeteget szemeztünk, mosolyogtunk együtt. Általában én vittem haza Őt mindig munka után, 98%-ban. Még akkoris, amikor a barátjával újra összejött. Viszont akkor nem próbálkoztam, mert tudtam, hogy nem helyes, nem szabad. Maradjunk annyiban, hogy mindig mellette voltam, támaszt nyújtottam, segítettem amiben csak tudtam. Amikor a párjával együtt voltak, akkor figyeltem arra, hogy lehetőleg ne legyek olyan, mint aki rámenős lenne. Nem vagyok szívtipró, nem az a neveltetés illetve alapból sem az a fajta ember vagyok, aki tönkre teszi más kapcsolatát. Volt egy béna amolyan randi szerűség is, amit mondjunk inkább csak egy kajálásnak. Régebben eléggé önbizalom hiányos voltam, depressziós, nem volt motiváció, csak voltam. Már most úgy érzem van elég bátorságom hozzá, hogy csajozzak. Ő most lesz 26 majd egyébként, én pedig most múltam 24 nem régen. Volt egy viszonylag hosszú időszak, amikor nem beszéltünk, de most egy ideje megint írogatunk egymásnak. Pontosabban én írogatok, magától nem igazán ír vissza, hogy mi az ábra. Ha nem írok, akkor nem keres. 2 napig most nem beszéltünk egyéb okok végett, és nem írt, nem keresett. Így ismét kétségeim támadtak vele kapcsolatosan. Hál istennek olyan mint régen, tehát humoros, és saját elmondása alapján nem sokat változott, ami végülis igaz, mert látszódik és érződik is. Viszont próbálok írni neki sokszor, sokat, de általában csak 1-2 szó a válasz. Próbálgatok témákról is beszélgetni vele, humoros lenni, mert érdekel hogy mit csinál, mit szeret, mi van vele. Például én régebben rengeteg filmet néztem, de azért akadtak sorozatok is. Azokról mondjuk beszélgettünk, az jó volt.

Tudni kell azt is, hogy az elmúlt nem egészen 1 év igencsak megterhelő volt a számára lelkileg. Túl van egy szerette elvesztésén, és egy hosszú párkapcsolaton. És most nem igazán jön le nekem az, hogy csak beszélgetni szeretne, úgy, vagy hasonlóan mint régen, csak mint egy barát, vagy szeretne esetleg mást is.

Merjek, vagy ne merjek? Hagyjam inkább és engedjem el a dolgot magamban, vagy próbálkozzak tovább?

Közvetlenül hívjam el esetleg randira? Mert leírnám neki, hogy ha nem lenne ellene, hogy akkor ezt vehetjük egy randinak is. Mondjuk én is vendéglátásban dolgoztam, több helyen is, de azért nem vagyok ez az étterembe járós és evős típus. Nem igazán megy a "kulturált" evés, tehát például késsel és villával. Megvan a saját stílusom evés közben, idehaza is, a munkahelyen stb. Szóval ez talán csak hátráltatna.

Oltásim nincs, bár mondjuk nem igazán tudom hogy mennyire számít ez most. Elhívnám szívesen akár moziba, állatkertbe, vagy csak mondjuk kirándulni egyet. Vagy mondjuk egy közös bevásárlási program, akár a plázában Egerben, és ott akár le is ülhetnénk kávézni is. Bár szerintem a kirándulás lenne a legjobb, tehát kiruccanni valamerre.

Vagy ami most jutott eszembe az az, hogy esetleg meglepném őt a munkahelyén, vagyis az étteremben. Viszont nem tudom, hogy ez mennyire lenne jó ötlet. Lassan itt lesz a születésnapja márciusban, mert emlékszem rá és tudom hogy mikor van, viszont addig még van bő egy hét, inkább másfél. Ráadásul nem is Péntekre vagy hétvégi napra esne, hanem szerdai napra. Nem beszélve arról, hogy nem igazán tudom hogy hogyan dolgozik, bár szoktam tőle kérdezni, hogy szabadnapos-e, vagy dolgozik-e. Esetleg a születésnapján, vagy akár hamarabb is a napokban meglepném ezzel. Hátha örülne neki. Jobban mint annak, hogy csak írogatunk. Annyira bőven ismerem, hogy tudjam hogy biztosan örülne annak ha meglátna, és talán én is jobban rálátást kapnék arra, hogy esetleg lehetne-e köztünk bármi. Bemennék, és el lennénk pár órát. Mondjuk 1-2, esetleg 3 órát. Nyilván miután vendéglátós, ráadásul mostmár futár, így a munkában nem zavarnám, bár szívesen beülnék mellé az autóba is, ha lenne rá lehetőség, vagy hogyha Ő is szeretné, vagy megkérne rá. Erre gondoltam még esetleg. Vagy a 2-3 óra már túl sok? Elég lenne csak 1 óra? Ugyan Ő írt rám legelsőnek a múltkor, tehát gondolom, hogy kíváncsi rám. Viszont a múltbéli dolgok miatt nálam elég sok minden ködös és bizonytalan, gondolom ezzel Ő is így van, vagy lehet hogy csak ismét én ringatom magamat. Ezért is szeretnék pontot tenni ennek az ügynek a végére, már csak saját magam miatt is.

Miután 1, esetleg 2 napokat pihen Ő is egy héten, így Ő is fáradt, illetve vannak egyéb problémái is, és talán még nem dolgozta fel azokat a dolgokat amik történtek vele az elmúlt időszakban. Ezért is nem szeretnék tolakodni. Tudtommal nincsen most senkije, tehát szingli. Erre egyértelmű utalás volt a múltkor. Viszont miután egy gyönyörű lányról, nőről beszélünk, így nem tudom azt sem, hogy esetleg flörtöl-e jelenleg valakivel, vagy nem. Biztos hogy sokan próbálkoznak nála, hiszen tényleg magával ragadó, elbűvölő a stílusa, személyisége és a kisugárzása. Ezt viszont nem kérdeztem meg tőle, hiszen alapvetően nincs közöm hozzá, bár tudom hogy ez nem egy nagy dolog, éppen meglehetne kérdezni tőle. Annyit nem beszélünk mint régen, és nem úgy. Pedig azért igyekszem, és próbálkozom is a változatosabb témákkal, hogy hátha kiderül belőle számomra valami. Nem várom el, hogy Ő is regényeket írjon nekem, vagy hogy Ő is folyamatosan írjon minden szabad idejében. Egy nap általában 5-6 üzenetváltás van, de az is 2-3 óránként majdnem, legalábbis sokszor. Gondolom másképp áll hozzám és ehhez a dologhoz, mint ahogy azt én teszem, vagy én gondolnám. Viszont tényleg aggaszt a kérdés, így hogyha valakinek van közvetlen tapasztalata, mert volt benne része, esetleg kollégával, kolléganővel járt így, vagy kollégájánál látott ilyen sztorit, akkor kíváncsi vagyok a végkimenetre ezzel kapcsolatosan.

(Tudom majd jönnek a savazások, hogy a kérdésemnek a 60-70%-a felesleges, de úgy érzem megkellett osztanom ezt veletek, hogy aki tudna esetleg segíteni akár véleménnyel, tanáccsal vagy tapasztalattal, az rá lásson az én helyzetemre egy kicsit.

Előre is köszönöm, ha végig olvastad, és várom a válaszodat akár itt, akár privátban. Értelmes, építő jellegű hozzászólásokat várok elsősorban.)