Miért van ennyi nő akit nem az érdekel, hogy ki vagy és milyen vagy hanem, hogy milyen munkát végzel, milyen izgi dolgokat csinálsz szabadidődben stb?

#7👏👏👏

Csak azert kerdeznek ezekrol a nok, hogy jobban megismerjenek, tobb oldalrol. Milyen a hozzaallasod a munkadhoz, elegedett vagy-e a jelenlegi helyzeteddel, szereted e a szakmadat, ambiciok, motivaltsag, stb.

Szabadidos elfoglaltsag is fontos, h munka mellett mivel kapcsolsz ki, van-e egyaltalan.

Ezekrol beszelgetve kialakithato egy kep rolad, ami alapjan kovetkeztetni lehet.

En spec. kerulom a motivalatlan/nihilista/depis/kifogasokat kereso tipusu embereket. Es a fentebbi dolgokbol kiindulva eleg jol lehet szurni oket.

Lehet neked azert tunik ez ugy, h nem te rad kivancsiak, mert mondjuk se a munkad nem erdekel, se a szabadidod minosegi eltoltese, de ha ezekrol ugy velekedsz, h nem a szemelyiseged reszei, akkor szavak nelkul is elarul rolad valamit. Nem ertem, hogy mi a problema azzal, hogy masok ezekre kivancsiak. Teljesen normalis, hogy mindenkinek vannak elvarasai, hogy kivel kezdenek el ismerkedni. En a diplomat is megkerdezem, mert magamtol is elvartam kemenyen, es nem tudnek a paromra sem elegedetten tekinteni, ha nem lenne diplomaja, de inkabb egy piackepes egyetemi vegzettsege legyen.

Egyekbkent mindenki keresi a masikban magat, vagy azt aki szeretne lenni. Az ellenkezoket, meg szurni kell, ehhez meg tobb oldalrol meg kell ismerni a masikat.

Online egyebkent fogadd el, h ilyen mu a kornyezet, es nem olyan mint eloben, h meg van a varazsa az ismerkedesnek, es nem kell lecheckolni a masikat tobb aspektusaban. Ha szemelyes a kornyezetedben ismerkedsz ez a folyamat termeszetesen megoldodik eroltetes nelkul, online viszont nem.

"Mint valami legyek akik ellepik a szhart." Azt vágod, hogy most a sz#rhoz hasonlítottad magad?

Másrészt lehet valaki a világ legjobb embere, ha nem dolgozik és szabadidejében mondjuk sörözik és a farkát veri, akkor egy nagy nulla lesz minden normális nő szemében.

#13

Az ugye megvan, hogy sok embernek a munkája a hobbija, vagyis sokat elárul róla? Másrészt vannak olyan munkák, amiket én személy szerint nem tudok elfogadni, például politikus, vagy olyan, ami miatt sokat lenne távol (kamionsofőr, katona, stb). Valamint nyilván vonzóbb egy olyan férfi, akinek olyan munkája van, ami hasonló témájú, mint az enyém és tud vele fejlődni, motivált marad.

Amúgy mit dolgozol?

"Az emberek többségének a munka egy eszköz amivel kifizetik a számlájukat és várják, hogy haza érjenek és a családdal, barátokkal stb lehessenek."

Az apám is így gondolja, mellé még egy nagy lúzernek is tartotta magát egész életében, amiért nem olyan munkája van, ami egyáltalán kihívást jelent számára. Emiatt már gyerekkoromban megfogadtam, hogy nem lesz soha olyan párom, mint ő. Qrvára nincs kedvem a párom sírás-rívását is hallgatni, hogy mekkora rakás sz#r az élete, miért nem tanult inkább tovább, miért nem x szakra ment y helyett, miért nem így, miért nem úgy. Nincs kedvem egy mentális beteggel élni, aki gyomorgörccsel és hányingerrel kel fel munkanapokon, vasárnap egész nap szétveti az ideg, amiért holnap meló van, munka után velem kötekszik, mert másképp nem tudja levezetni a stresszt és úgy egyébként tojáshéjon kell járni a közelében, mert bármi apró fszságtól dühkitörése lehet. A leendő gyerekemnek nem olyan apát szeretnék, akitől egyedül a mélységes önsajnálatot hallgathatja egész életében, hogy így sz#r meg úgy f#s az apja, meg azt, hogy "tanulj fiam, nehogy te is ide juss". Sajnálom, de elég volt nekem így felnőni, örülök, hogy többé nem ilyen emberrel kell élnem, nem vagyok hülye, hogy még direkt egy ilyet válasszak akkor is, ha nem muszáj.

Másrészt ezek a tulajdonságok egyáltalán nem a munkahelytől és a végzettségtől függenek, bár nyilván "aljább" munkahelyeken azért kevesebben vannak, akik nem hányingerrel járnak be dolgozni, mint egy jobb, vagy legalábbis jól fizető helyen. Egy egyszerű szobafestő-mázoló is lehet tökéletesen elégedett a munkájával és a világban elfoglalt helyével, de egy főorvos professzor is válhat depressziós alkoholistává, mert gyűlöli az egész életét.

#17

Semmi idealizált nincs abban, hogy valaki szereti a munkáját. Én imádom a munkámat, a barátom szintén az övét, akárcsak a legtöbb barátunk. Az a szűk réteg, aki nem szereti annyira, lépcsőfokként használja az álommunkájához. Az, hogy te és a környezeted nem vagytok ilyenek, az a ti problémátok, én mindig is kerültem az ilyen embereket. Rémálom lehet így élni vagy ilyen ember közelében élni. Miért akartam volna olyan párt, akinek minden napja szenvedés, mert utálja, amit csinál?

#18

Ha abból a szűk aranyásó rétegből indulsz ki és náluk próbálkozol, akkor ez nyilván igaz. Mindenkinek vannak munkák, amiket nem szívesen érintkezik, így az ilyen emberek elutasítja, na és?

"Tehát lehetsz favágó amit te amúgy imádsz, de attól ugyanúgy mész még a levesbe mint az a favágó aki utálja a munkáját."

Érdekes módon azok az egyszerű munkások, akik elégedettek az életükkel mégis párkapcsolatban élnek és/vagy családjuk van. Aki pedig szenvedett az önsajnálattól egész életében, az legfeljebb a hozzá hasonló nyomorult lúzereket próbálja túllicitálni a "kinek sz#rabb az élete" versenyben 50+ évesen is, reggel 7-kor a kocsmában.