Létezik még olyan hogy udvarlás?

#10 hát sajnálom, ha ezek a tapasztalataid, lehet én ismerkedek más lányoknál, vagy máshogy, de én meg azt tapasztaltam, ha kifejezem a vonzalmam, de kedvesen, nem nyomulós alpári stílusban az tetszik a lányoknak. Elhívom randira, ha minden klappol megcsókolom, határozott vagyok, de kijelentem pl. ha odáig jutottunk, hogy nincs semmi erőltetve, akkor fekszünk le, ha mindkettőnk úgy szeretné. Ezt eddig mindenki díjazta, sőt, imponált nekik, eléggé biztonságban érezték magukat, így csak jó érzéssel ment mindenki bele mindenbe.

Mondjuk mindehez hozzátenném, hogy olyanokkal ismerkedem, akiknél megvan az összhang, aki hozzám hasonló. Ha valaki érdektelen, nemtörődöm, az látszik az elején, azokat hagyom is.

És még egy érdekesség. Ezeknél a lányoknál (akik szintén az elejétől érdeklődők voltak) amikor elkezdtünk randizni, megfigyelhető volt a kölcsönösség. Az egyik maga hívott el második randira, negyediken maga főzött a lakásán nekem vacsit, a másik ideadta a kis kabalacuccát, hogy "vigyázzon rám, és következő randin hozzam vissza", a harmadik a második randin hozott nekem speckó kávét termoszban meg saját maga sütötte sütit (sétálgatni mentünk). Szóval nem úgy néz ez ki, hogy én teperek kétségbeesetten, megalázkodva, aztán vagy barátzóna vagy nem. Csak olyannál kezdeményezek, akivel tényleg megvan az összhang, kimondom egyszerűen, de kedvesen mi tetszik benne, első randit leszervezem. Ha említett olyat pl. hogy gyerekkorában de szerette ezt meg ezt a csokit vagy mittudomén, legközelebb meglepem vele. Ilyesmik. Bókolok, kedveskedem, kifejezem a tetszésem kulturáltan. Én ezt értem udvarlás alatt.

#3 #9 voltam