Csak hulyet csinalok magambol?

Kicsit lehet, hogy hosszu lesz, de egy-ket oszinte velemenynek nagyon örülnék. 25F vagyok es eleg tapasztalatan. Megismertem egy lanyt egy par hete. Elvileg mindketten komoly kapcsolatot keresunk. O az elejen emlitette, hogy nem szeretne sietni. Eddig 2 randin vagyunk tul, ugy nez ki, hogy lesz 3. is, de en a 2. ota hatalmas gyokernek erzem magamat. Az elsonel meg eleg tavolsagtartoak voltunk mindketten, de végig latszott rajta, hogy jol erzi magat es hogy bejovok neki. A masodik randin nagyon adta volna magat a helyzet, hogy atoleljem es osszebujjunk (moziban voltunk), de valamiert nagyon ra stresszeltem az egeszre, szoval elszalasztottam ezt a lehetoseget.

Az a helyzet, hogy amellett, hogy toketlen vagyok, introvertalt is vagyok, szoval sok ido kell mire uj ember mellett igazan kozvetlen tudok lenni. O inkabb extrovertalt, de ugy latom, hogy ugy igazan megnyilni neki is nehezere esik.

Ket dolog van amin gyakran gondolkodok. Az egyik az az, hogy valoban erdeklem-e. Randik kozott nagyon passziv, neten eleg nehezen megy a kommunikacio, viszont eddig gondolkodas nelkul mindig igent mondott a talalkozasra es szemelyesen nagyon lelkes volt.

A masik az az, hogy otletem sincsen, hogy hogyan tudnam vele elmelyiteni ezt, mert komoly szandekaim vannak, de ritkan latjuk egymast, akkor sem tudtunk meg nagyon melyebb dolgokrol beszelgetni hogy jobban megismerjuk egymast es azzal sem konnyiti meg a helyzetet, hogy online alig birunk beszelni. Amugy egy nagyon figyelmes, torodo lanyrol van szo, csak ugy erzem, hogy ennyi ido alatt (most igy az unnepek miatt 3 het alatt találkoztunk 2x) meg nem sikerult igazan felkeltenem az erdeklodeset es otletem sincsen, hogy egyreszt van-e ertelme ennek masreszt ha van, akkor hogyan tudnam jo iranyba terelni ezt az egeszet.