Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális, hogy azért kukázott, mert elmondtam, hogy az exem bántalmazott?
Fizikailag nem bántott, "csak" lelkileg. Mindennek lehordott, kontrollált, undorítóan beszélt a családomról, el akart tőlük idegeníteni. Veszekedés közben leköpködött olyan dolgokat, amiket tőlem kapott ajándékba, egyszer meg lehúzta a komplett főztömet a WC-n. Egy évig éltem ebben a kapcsolatban, fél évig éltünk együtt, majd leléptem, akkor pedig zsarolt, az összevagdosott karjáról küldött képeket, lejáratott a közös ismerősök előtt, elterjesztette, hogy megcsaltam.
Nagyon összerombolt lelkileg, csak úgy tudtam kilépni, hogy egy barátnőm nagyon durván, szinte kiabálva pörkölt rám, szembesített, hogy engem bántanak és nem érdemlem ezt, mert én már addigra elhittem, hogy nem kellenék másnak, vagy ha igen, az még rosszabb lesz, meg azt is elhittem, hogy én készítem ki azzal, hogy hisztis vagyok.
A barátnőm segített elcuccolni is onnan.
19 voltam ekkor, most 25 vagyok. Az évek során felépítettem magam és tűrném el ennek a negyedét sem többé.
Ismerkedtem egy fickóval mostanság, szerintem jól alakultak a dolgok. Sokadik randin már bensőségesebben beszélgettünk, akkor mesélte, hogy neki vannak problémái a bizalommal, mert megcsalta az exe. Én magyaráztam, hogy ezeket fel kell dolgozni, és nem szabad hagyni, hogy mérgezze az életét, és én is meséltem, hogy engem meg bántottak, és nekem is sokáig tartott feldolgozni.
Élőben nem reagált semmit, csak szótlanabb lett, aztán amint hazaért, írt egy levelet Messengeren, hogy soha többé nem akar látni. Szerinte az, hogy én belementem ilyen kapcsolatba, azt mutatja, hogy nem vagyok túl mélyérzésű lény, hanem nekem mindent megér az, ha jóképű a csávó, mert különben nem tűrtem volna el ilyeneket, sőt, millió rendes pasi még randira sem jutna velem, mert nem olyan csilivili. Ezek után nem tudna megbízni bennem soha, mert egyből ugranék rá másra két kedves szóra, ha valami adonisztól jön. Aztán meg gusztustalan, hogy áldozatot csinálok magamból.
Le is tiltott, már fb-on is olyan, mintha nem létezne.
Nagyon meg vagyok bántva, azóta csak sírok, és nagyon félek, hogy ez a többség, és nem lesz normális kapcsolatom, hacsak nem titkolom mélyen ezt a kapcsolatomat, de ez meg rosszul esik, hogy úgy kell titkolóznom, mintha minimum pornóztam volna.
Hová tegyem ezt az egészet?
12.
A "vicces" az, hogy a sikeres és egyben ronda férfiak főleg, mert ők azok akik egyszerre érzik azt amit a simán csak rondák, de mellé még hatalmat is kaptak. Ők szoktak lenni az ún. "cég büszkeségei", mindenféle szar kitüntetésekkel, amit mások fúrásával, a főnök végbélnyílásának tisztán és nedvesen tartásával, manipulációkkal és másik kihasználásával érnek el.
Jellemzően lenéznek mindenki más az adott környezetben, kivéve akinek éppen nyalni kell, vagy akit éppen ki kell használni. És ehhez jön a kisebbrendűségi komplexusnak az a változata amikor az egójuk akkorára nő, mint Havas Henriknek és onnantól nincs az a hatalom ami meggyőzné őket arról, hogy nem ők a helyi félistenek. Na, róluk szokott általában kiderülni X év után, hogy molesztálták a női alkalmazottakat (időnként a gyengébb férfiakat is), ha eljutnak a vezetői székig, akkor a terror eszközeivel tartják sakkban az elnyomott embereiket és távolítanak el mindenkit, aki minimálisan is veszélyes. Van amikor az az ügyesebb és ő távolítja el ezt, és ő lesz a következő főgenya.
Mondjuk engem is érdekelne, hogy miért maradtál abban a helyzetben 1 egész évig? Nem volt hova visszamenned? Vagy mi volt az oka? Nem dolgoztál? Ha tanultál, miért nem mentél haza?
EGyáltalán nem a pasit akarom menteni, csak egyszerűen nem vagyok képes felfogni, hogy valaki miért marad egy ilyen kapcsolatban.
Ebben az egy évben minden benne volt, úgy értve, hogy az első kb. 4-5 hónap ilyen "mézeshetek" jellegű volt, akkor egyetlen bántó szót sem kaptam. Utána elkezdődtek a viták, piszkálódások, de még közel sem gondoltam, hogy ez bántalmazás lenne, csak egyszerűen annyit gondoltam, hogy több volt a vita. Mivel a vitáknak egy nagy része abból fakadt, hogy mennyit tudunk találkozni és ki menjen kihez, ki mennyire tud/nem tud alkalmazkodni, azt gondoltam, hogy az összeköltözés után jobb lesz. Akkor megint volt kb. 2 hónap, amikor minden rendben volt. Utána kezdődött megint a kötekedés, először apróságok, aztán pedig a családommal való kapcsolat mérgezése. Először az jött, hogy miért csüngök annyit anyámon, mikor elköltöztem és már vele alakítgatjuk a közös életet, majd eljutott a dolog szép lassan oda, hogy anyukám szerinte elmebeteg, tömi a fejem mindenfélével, majd végül már nyíltan mocskolódott. Olyat is kitalált, hogy apukám molesztált, anyukám pedig nem csinált semmit, csak nem vallom be, mert akkor el kellene ismernem, hogy mindenben igaza van, és félek a mély lelkizéstől, ami önzőség. A leköpködős, meg a kaját a WC-n lehúzós dolog az utolsó másfél hónapban történt. Szóval ha valaki nem tudna számolni, akkor mondom: Ezek a drasztikus dolgok a legvégén voltak, csak addigra már fokozatosan eltolta az ingerküszöbömet a kisebb dolgokkal. Utólag már én is marha okos vagyok, tudom, hogy sokszor nem is az volt nagy dolog, hogy mibe kötött bele, hanem a stílusa, eleinte csúnya szavak és kiabálás nélkül tudott lesajnáló és lenéző lenni velem, amire meg védekeztem, kiborultam, ő pedig utána szinte riadtan reagált, hogy beteges "jeleneteket" műveltem, ő aggódik értem, mert nem normális, hogy felnőtt nő így hisztériázzon, ez mentális betegség. Nem voltam még felnőtt, nem volt önbizalmam, tehát persze, hogy le tudta építeni, és mivel folyton elidegenített másoktól, nem volt lehetőségem "reality check"-re mások által sem, csak akkor, amikor a legvégén zokogva kértem a barátnőmet, hogy segítsen.
És de, volt hová visszamennem, ezért meg is tettem, amit szembesültem azzal, hogy mi történik.
Fun fact: Nem volt jó pasi külsőre.
Sokkal jobb pasikkal volt dolgom utána.
Ne sajnáld a mostani randipartnered, mert ugyan ez lett volna vele is. Amíg nem dolgozod fel, ugyan azokat fogod bevonzani.
Az előző ba--fsz pasidhoz, erre nem lehet mást mondani, csak annyit, hogy
" Mivel a vitáknak egy nagy része abból fakadt, hogy mennyit tudunk találkozni és ki menjen kihez, ki mennyire tud/nem tud alkalmazkodni, " NA ez már intő jel lehetett volna,hogy itt nem az összeköltözés a megoldás, hanem a szakítás. Majd ahogy idősödsz reméljük jobban veszed a jeleket, mert mindig van előjel bőven egy bántalmazó félnél. Itt is volt több is biztos vagyok benne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!