Hogyan kell erőt gyűjteni egy váláshoz?

Azt nem írtad, hogy van-e közös gyermek?

Ha nincs, akkor csak magadra lesz gondod.

Én nem készültem rá. 20 év házasság, két gyerek. Megcsalt és első mérgemben aznap kiraktam, hogy megtudtam. Utána még vagy egy fél évig ment a sírás-rívás, hogy de én vagyok az igazi, és meginogtam, és marha bűntudatom volt, de aztán fokozatosan kiderült, közben azért csak összeköltözött a nőjével, aki már két éve is megvolt... és hát onnantól nem tudtam komolyan venni, hogy onnan szövegel kényelmesen. Még most is nehéz, amikor találkozunk, vagy találok valami régi emléket, meghallok valami zenét, elsírom magam, pedig már megbocsájtottam és új párom is van (akivel annyira normálisabban és őszintén, tabuk nélkül tudunk kommunikálni az állandó játszmák helyett és hát nagyon szeretem); és jó döntésnek is tartom, mert hiába voltam szerelmes, ez így ebben a formában már látom, hogy egy "önsorsrontó" kapcsolat volt, amibe jó eséllyel belerokkantam volna és a gyerekeinknek is rossz példa.

Egyébként az ügyvéd 80ezer volt (ez opcionális), a bíróságnak az illeték meg 30. Más költsége a válásnak nem volt. Viszont két tárgyalás van és így összesen kb. fél év onnantól, hogy beadod a papírt, ha van közös megegyezés és nem marakodtok... Ha igen, akkor több évig is elhúzódhat.

Nem tudom hány éves a gyerek, de feltételezem, hogy több éve együtt vagy vele. Olyan tulajdonságokat soroltál fel, amit megfelelő önismerettel rendelkező, életképes nő már 18, de legkésőbb a húszas évei elején ki tud szűrni, tovább megyek, annyira tipikus kapcsolati játszmáknak látom ezt a helyzetet, hogy nem lennék meglepve, ha valami gyerekkori minta vagy berögződés miatt a válásod után is hasonló típusú férfiakat választanál, vagy épp ellenkezőleg, kényszeresen arra törekednél, hogy pontosan az ellentéte legyen és ha csak a szikráját is felfedezed az előző párod tulajdonságainak, akkor lapát vagy hiszti.

Elsőként egy pszichológust (nem pszichiátert, pszichológust, aki nem gyógyszert akar felírni) pszichoterápiát javaslok EGYEDÜL, hogy képes legyél kilépni a komfortzónádból.

A problémádat pedig neked kell megoldani, itt teljesen mindegy, hogy mit írunk, pláne névtelenül, minden döntésed felelőssége téged terhel és ha rosszul döntesz nem az itteni válaszoló fog szívni miatta, hanem te.

Annyit viszont már a legutóbbi válaszodból látok, hogy a problémáid egy jó része általános jellegű és az életed minden területére rányomja a bélyegét. Nem képviseled az érdekeidet, nem állsz ki magadért, konfliktuskerülő vagy és csak úgy sodródsz az árral és mikor besokallsz, akkor már annyira mélyen vagy, hogy lehetetlen küldetésnek tűnik felülkerekedni. Egyszerű példa, de ha valaki a kapcsolat elején közli, hogy "Múltkor én mosogattam, most rajtad a sor." akkor meghúzza a határait, a másik vagy elfogadja, vagy nem, te pedig ez alapján vagy szakítasz vele, vagy nem.

Ha ráhagyod és folyamatosan te csinálod, akkor néhány hónap vagy év múlva ha kifakadsz - főleg hogy ilyenkor általában akkor fakadsz ki, amikor amúgy is érzelmileg mélyponton vagy és ráhányod az összes kígyót-békát, elfojtott sérelmeket, amire ő is támadással fog reagálni - akkor már utólag nehezebb visszaszocializálni őt, mert ADAPTÁLÓDOTT a helyzethez, természetes lett neki, hogy te ezt a feladatot elvégzed helyette IS. Ráadásul a változásra mindig fenntartással reagálunk, lehet neki egyből az a reakciója, hogy "Ejj, hogy kinyílt a csipája! Biztos van valakije!" vagy "Na akkor ezt te kéred tőlem én meg kérek cserébe tőled valami mást, ami neked annyira kényelmetlen legalább, mint amennyire én utálom a mosogatást."

Ezek pedig már így nem vezetnek jóra. Ahogy lefogyni sem lehet néhány nap alatt, mert a kilók sem néhány nap alatt szaladtak fel az emberre, itt is ha nem is ugyanannyi, de idő kell és fokozatozatosság, amihez türelem és kitartás, hogy szépen lassan kitörj az elnyomásból és kialakíts egy egyenrangú kapcsolatot.

Nem ismerlek sem téged, sem a férjedet, sem a szituációt, de mivel rengeteg hasonló szituációt igen, így elsőre látatlanban nem mondanám azt, hogy bölcs döntés lenne válni, hiszen ez egyfajta struccpolitika, menekülés lenne önmagad elől. És önmagad elől nem tudsz elmenekülni.