Mennyi idő után őrül bele az ember a magányba?

Én így lassan 30 éves férfiként 0 komoly párkapcsolattal már egyfajta apátiába estem. Nem arról van szó, hogy ne tudnék felszedni csajokat, mert azzal sosem volt gond, a gond mindig ott kezdődött amikor párkapcsolatot próbáltam velük kialakítani, de rájöttem, hogy teljesen alkalmatlan vagyok rá, ami baromi szar felismerés volt, mert így tudom, hogy örök magány vár rám. Félek attól, hogy egyedül fogok megrohadni valahol, úgy hogy a kutya nem ugat utánam, de közben meg ha lenne lehetőségem párkapcsolatra, akkor meg elmenekülök, mert fojtogatva érzem magam, félek az elköteleződéstől is. Így hát egy pár éve már depressziósan,neurotikusan keserédes vigyorral szenvedek és kezdem átadni magam a totális nihilizmusnak és érdektelenségnek. Teljesen kiégtem,semmi életcélom nincs, jólétben vegetálok, home office-ból dolgozom és közben videójátékokkal játszom meg sorozatokat nézek és bőgök vagy röhögök felváltva azon, hogy mekkora szar ez életem. :'D