Csak nekem volt túl bonyolult? (Férfiként)

Ilyen még nem volt, de a következő már megtőrtént:

Összejöttem egy 45 éves nővel, és egy pár hónap múlva a 22 éves lánya elszeretett tőle.

Próbálkoztam, hogy csináljuk hármasban, de az anyuka nem állt kötélnek.

A lánynak nagyon tetszett volna.

Ott meg rivalizálhat a férfi a férfival.

Nincs erre szabály.

17 eske.

Az a baj drága, hogy minden korosztálynak megvan a maga baja sajnos.

A huszonévesek azért találnak nehezen, mert kevés a normális ffi, és nő.

A 30-40 es korosztály meg azért, mert általában még kicsi gyerekek vannak, és úgy nagyon nehéz kapcsolatot.

Az 50 es korosztály, / ami én is vagyok férfiként/,ott már nagy gyerekek vannak, de annak meg azért nehéz, mert elszállak az évek,és kevés a jól kinéző sármos ffi, és a vékony csinos nő.

Úgyhogy mindenkinek nehéz ez sajnos. Amíg én nem lettem magányos, nem is tudtam, hogy ennyire nehéz lett a társkeresés. Sajnos most már megtudtam, mert jómagam is részese lettem.

A legjobb, ha teljesen feladja az ember, és majd vagy jön valami, vagy nem.

Mondjuk te még 30 évesen semmikepp ne add fel, az még nem vészes kor.

Itt az lehetett a baj, hogy a lányos anyák nagyon egybe vannak a gyerekükkel, plussz hátrány hogy egyke a gyerek, nincs pajtása sem háznál, szóval minden együtthatás rosszul jön így ki. Férfiak sokkal jobban találnak közös hangot a fiúgyerekkel, és nincsenek rágyógyulva az anyjukra mint a rózsaszín habos babos lányok.

Legalábbis nekem ez a tapasztalatom az ismeretségi körömben hogy a lányos nőknek nem jönnek össze valamiért a párkapcsolatok, feltételezem a fentiek miatt, ezzel ellenben jó pár ismerősöm akiknek fiaik vannak, örülnek hogy az anyjuknak lett valakije, és mindenki éli a saját életét.

Nincs rivalizálás, féltékenység, de ez eleve abból adódik hogy hamarabb leválnak az anyjukról a fiúk.