Csak nekem volt túl bonyolult? (Férfiként)

Szerintem egy gyerek életébe ez az a kor, amikor még az anyja sem tud neki parancsolni, mert kamasz illetve pont most van az érési folyamatban, hormontúltengés stb.

Hogy megértse a helyzetet ehhez kell neki pár év még, hogy rájöjjön mi az a szerelem, ő is érezze.

Én az én helyzetemből tudom elmondani, igaz én fiú vagyok, de ilyenkor az ember támaszkodik a szülőre, pláne ha elváltak, hisz nem szeretné ha az új párja kisajátítaná.

Aztán eljött az idő amikor én is szerelmes voltam, anyám meg tiltott, és leültem vele megbeszélni, hogy tartsuk tiszteletben egymás magánéletét, én sem szólok bele az övébe, és mindkettőnknek ha szeretjük egymást (mármint anyával) az legyen csak a fontos, hogy a másik boldog.

De ehhez neked is kellett volna bizonyítani a lány felé, közös témát keresni, megnézni mik azok amik érdeklik, beszélgetni róla, kedveskedni neki akár egy-egy ajándékkal. Ugyanúgy meg kell hódítanod, ahogy az anyát.

Egy gyereknek több ell a bizalomhoz mint egy felnőtt embernek.

16 voltam, mikor anyámék elváltak (42N vagyok), anyámnak lett egy élettársa. Nem, nem lehet ezt megérteni 16 évesen sem,

nemhogy 12.

23 éves vagyok. A mai napig furcsán tekintek anyukám férfi udvarlóira.

Van bennem egy olyan érzés, hogy meg kell védenem mindentől és egy félelem, hogy ezek a férfiak kihasználják.

(Többet számban beszélek, de kevés férfiról van szó elég nagy szünetek közöttük)

Tudom tudatosan, hogy nem normális és hogy elkéne engednem. Főleg hogy már külön élek, tartós kapcsolatban.

Soha nem tettem semmi negatívat, hogy aktívan lerázzam a férfiakat, de mindig is ellenszenv volt bennem.

Szerintem ez soha sem fog megváltozni.

Ez egy nagyon nehéz dolog. Amikor elváltak a szüleim már 17 voltam. Nem vagyok nár kamasz, de a mai napig furcsa néha belegondolni hogy apámnak is van új nője akivel együtt él és anyámnak is van barátja bár az egy másmilyen kapcsolat, nem olyan komoly, nem is élnek együtt.

Nehéz mert meg akarom védeni attól hogy kihasználják mivel jómódú és a legjobbat akarom neki nyilván. Tehát senki se lehet elég jó:D. Mindeközben meg látom hogy vágyna egy tásra.

Ez nem ész dolog ez inkább lelki.

Ez még felnőttként se egyszerű (nekem), akkor egy gyereknek még aki teljesen az anyjára van hagyatkozva nem lehet egyszerű.

Sajnálom ami veletek történt, azt gondolom hogy ez egy nagyon összetett dolog.

Talán a hölgynek jobban kellett volna kommunikálnia a lányával erről.

Nekem 20 evesen amikor anyám palija beszolt meg ketten ugattak le ha vmi nem tetszett, anya meg ellenemben volt feltekeny a dagast idiota 40 50 es palijara en kb azt hittem bolondok közt élek.

Es ma is azt hiszem. Szoval de jo hogy nem élek már otthon!