Összejönnétek olyan emberrel, akit pszichiáter kezel az előző bántalmazó kapcsolata és múltbeli sérelmei miatt?

Természetesen nem. Lehet, hogy lennék a barátja, de nem tudnám társként kezelni.

És de, nagyon durván látszik a mindennapokban. Az egy dolog, hogy az emberek nagy része ebben az országban teljesen ignorál mindent és mindenkit, aki épp nem kell neki, de ettől függetlenül egy kicsit is jó emberismerőnek ez feltűnik.

Még mindig jobb, mintha ő lenne bántalmazó...

Egyébként én nem ez alapján dönteném el, hogy összejönnék-e vele. Attól, hogy traumát élt át, és kért segítséget, még nem kell lenézni, sőt, erős, mert képes volt kimászni egy olyan nehéz helyzetből, és belátni, hogy segítségre szorul!

#2: Így van, nagyon sok sérült ember van. Ezt elfogadom. Sajnos ilyen a világ.

Nem, nem mindenkinek van párja. Sok embernek van párja, soknak meg nincs. (Ez mondjuk, nem tudom, hogy jött ide. A mi, személyes véleményünk kérdezted, nem pedig általánosságban a dolgot.)

"Eddig még senki nem feltételezte rólam, hogy bármi gond lenne, erős és vidám, pozitív embernek tartanak."

Erre már írtam választ.

"Szégyen, ha valaki ki szeretné beszélni a dolgokat, teljesen fel szeretné dolgozni a múltat, mert elakadt? Vagy miért ekkora kizáró ok ez?"

Nem, nem szégyen. Sehol sem írtam ilyet. Sőt, kifejezetten támogatom, hogy az emberek oldják meg a lelki gondjaikat.

DE, ettől függetlenül lehet egy személyes párválasztási preferenciám. Akármi is a helyzet, nekem ehhez jogom van. Ahogy neked is ahhoz, hogyha mondjuk nő vagy, magasabb pasit akarj, vagy ha férfi, akkor alacsonyabbat.

A személyes részem pedig az, hogy tudok emberként és barátként tekinteni arra, aki bántalmazó kapcsolatban volt, de társként nem. Próbáltam. Tényleg. Voltak olyan lányok, akik ilyenből jöttek és kaptam tőlem esélyt. Már az ismerkedés szakaszában átmentek full toxikba. Nem, nekem ehhez semmi kedvem.

Továbbá ahhoz sincs kedvem, hogy másból a maradékot kapjam. Tudom, ez gonoszan hangzik, de ez tényleg ilyen. Ha valaki egy bántalmazó kapcsolatot választott és ebben lelkileg sérült, majd UTÁNA akar normális kapcsolatot, az már nem tud annyit adni a dolgokba. Akárhogy is forgatjuk, akárhogy is próbálunk a 21. században mindenkit áldozatnak beállítani, a felnőtt emberek többsége saját magáról dönt.

Extraként: Látod, feltettél egy kérdést, amiben a személyes dolgainkról kérdeztél, majd az elfogadás nevében nem igazán akarnád elfogadni, amit gondolok.

Egyébként nyugi, rengeteg pasiban él a megmentőkedv.