Hányadik randevú, ill. mennyi idő múltán mertek apró változásokat kérni a másiktól, pl. illat, öltözködés, smink, arcszőrzet, intim szőrzet, stb.?

Érdekes kérdés! Nem egyszerű téma. Mindenkinél máshol vannak a határok. Volt olyan, akitől valóban apróságot kértem mégis megsértődött. Olyan is volt, akitől bármit lehetett volna kérni, akár a csillagokat is lehozta volna.

Akadt olyan feminista beállítottságú párom, akitől szinte semmilyen változást nem lehetett kérni, mert azonnal ugrott a témára, mint Blöki a csontra. Vele nem volt egyszerű a viszonyom! Stresszes volt állandóan azt nézni, mi váltja ki belőle a harcos amazont. :-( Nem bírtam sokáig, de próbáltam megfelelni, ám mégis ő szakított velem. (tulajdonképp jót tett vele, mert utána megismertem a megfelelő nőt, akit feleségül is vettem, immár 17 éve vagyunk együtt)

Van, amit én sem szeretek hallani ismerkedésnél, hogy változtassak, ám nagyban függ, miként tálalja a másik. De attól is, én mennyire vagyok oda érte. Minél jobban, annál több kérést elviselek.

Kicsit fura a kérdés. Úgy hangzik, mintha kötelesséfszerű lenne megváltoztatni a másikat.

Én személy szerint hülyét kapnék tőle, ha valaki megpróbálná. Ami az egészségemre, jólétemre irányul (pl menjek a szabadba mozogni gyakrabban, vagy egyek normális reggelit, merjek úgy öltözködni, ahogy tetszik, nem pedig úgy, mint egy szürke kisegér), az oké. De ha konkrétan formálni szeretne, hogy milyen ruhát hordjak, hogy hordjam a hajam, stb. Az taszítólag hatna. Volt egy barátom, aki megpróbált nyíltan megformálni, mint valami anyagot, nem bírtam. Nem csak emiatt, de szakítottunk.

Nekem amúgy elég szokott lenni, ha a kedvesem finom célzást tesz valamire, pl szívesen megnézne egyszer így vagy úgy... És akkor következő alkalommal úgy öltözöm, olyan frizurával megyek. Ha pozitív visszajelzést ad, akkor még később is megismétlem. De ez nem igazán saját magamon való változtatás, inkább csak egy kis figyelmesséf, hogy a kedvébe járjak. És véletlenül sem az elvárásainak való megfelelés miatt teszem, mert az elrontana nálam mindent. Másik irányban, én is szoktam ilyen apróságokat kapni. De ezeket nem elvárjuk/kérjük a másiktól, hanem finom visszajelzésekből derül ki, és önszántunkból kedveskedünk vele a másiknak.

Konkrétan az intimszőrzetet én szoktam megkérdezni, hogy milyet preferál a mási, és tőlem is meg szokták kérdezni. Nem tudom, hányadik randin, amikor intimre fordul a helyzet.

Én úgy vagyok vele, hogyha zavar, ahogy kinéz, akkor nem is jövök vele össze (sztem az a legnagyobb tahóság, ha vki úgy jön össze vkivel, hogy látja, hogy szakállat hord pl., de aztán kihisztizi, hogy ne hordjon... ne úgy jöjjünk össze a másikkal, hogy tetszene, amit ki tudok belőle hozni...), ami meg nem látható, az engem nem zavar általában, mindegy, milyen, ezért nem kértem tőle hosszabb távú változtatásokat. Egyszer szóltam neki öltözködés miatt, amikor majdnem eljött sportpulóverben a Vígszínházba - akkor szóltam, hogy azt úgy nem igazán illik, vegyen fel egy inget. Amúgy alapvetően fel tud öltözni elegáns alkalmakra, első randin is színházban voltunk... sztem aznap csak rossz hangulata volt, azért azt a pulcsit vette fel.

Azért szóltam volna még ezen kívül, ha az illető kapcsolat alatt eligénytelenedik, de az azért nem a 4-5. randira szokott bekövetkezni, hanem együttélés alatt.

"2-es! Tökéletes ember nincs, tehát nem fogsz olyat találni, aki 100%-ban megfelelő. Azt szokták mondani, a párok összecsiszolódnak. Ehhez pedig kompromisszumkésség szükséges. De mindez kérésekkel vagy egymás befolyásolásával jár."

A tini párok összecsiszolják egymást...

A felnőttek meg elfogadják, hogy a másik nem tökéletes, és nem pár randevú után elkezdik máris finomhangolni a másikat.