Körülbelül évente mennyit nőt szipolyoznak ki az országból külföldi férfiak, menyire tehető az exportált nők száma?

A "nő" az neked egy termék, egy eszköz, egy akarat nélküli tárgy, amit adnak-vesznek-exportálnak.

Aztán lesel, hogy neked nincs. Talán nincs rá elég pénzed...?

🙊

Én nem irigylem őket. Szerintem más anyanyelvűvel lenni hosszú távon azért nagy hátrány.

Meg az is nagy ár, hogy a gyerekeid(vagy azok gyerekei) már nem magyarok lesznek. Nem fogják már úgy érezni amit te érzel, aki voltál, ahonnan jössz, mint te a szüleiddel ezt. Én leginkább ezért nem akarok külföldre menni. Nekem ezek fontosak, szerintem nagyon izgalmas dolog a magyar nyelv, kultúra.

#17

Mit nem lehet megbeszélni egy külföldivel? A barátom angol, alig pár szót tud magyarul, én ellenben már gimiben nagyon jól beszéltem angolul, szóval a kommunikáció soha nem jelentett problémát. Nyilván aki csak egy mondjuk A2-es szintig jut el, az nyilván nem tudja magát jól kifejezni, de nem ez az alapvető.

Tervezünk a jövőben gyereket, és bár semmi esetre sem költöznénk vissza Magyarországra, magyarul mindenképp szeretném, ha tudnának, egyrészt, hogy tudjanak beszélgetni a magyar rokonokkal, másrészt szeretném, ha megtapasztalnák a magyar kultúrát (versek, könyvek, színdarabok, stb.)

#18

én is nagyon jól tudok angolul. volt is olyan külföldi valakim, akivel úgy gondoltam, hogy bármi lehetne. de közben azért tudtam, hogy van ez az ár. de nem ezért szakadt meg.

ha mondjuk meghallgatod vele ezt

https://www.youtube.com/watch?v=3wUCDPR8xQ0

akkor szerintem azt az érzületet amit itt a nyelv csinál azt nem hiszem, hogy akkor is át tudod neki adni, ha szóról szóra szóra próbálod elmagyarázni mit jelent.

vagy itt, meg a nyelv egyszerűbb, de mégis azt a rezdülést amit bennem megpendít, nem hiszem, hogy átérezné

https://www.youtube.com/watch?v=yMaNPWcMsi8

de ezek csak random példák.

ezek ilyen érzések, nem tudom, ahonnan jövünk, hogy itt vagyunk európa közepén, körbevéve semmi testvéri néppel (mindenki másnak vannak testvére szinte), beszélünk egy nyelvet, ami alapjaiban más mint bármi a környéken, azt sem tudjuk honnan jöttünk és kik vagyunk. van az egésznek egy ilyen érzése.

de nekem pl a kedvenc könyvem sincs lefordítva angolra, ami eléggé átjár. de ha le lenne fordítva sem ugyanaz lenne. ez az összes játék a nyelvvel, hogy egy mondatban szinte összevissza alakíthatod a szavak sorrendjét és mindegyik egy nagyon pici hangulatnyi változást hoz csak, így ugyanazt a dolgot szinte mindenki kicsit másképp mondja akkor is ha ugyanazokat a szavakat használja. az, hogy új szavakat tudunk csinálni könnyen.

szerintem van valami itt ebből az egészből ami nem átadható.

és írod a gyerekeket. nekem berlinben van több ismerősöm kint, van kint család kis gyerekekkel, és ők mondák, hogy hiába mindketten magyarok, de iskolába egy vegyes helyre járnak a gyerekek, szóval sok nyelvből tudnak kicsit, angol és német jobban. és tök azt hitték, hogy magyarul jól tudnak, de amikor hazajöttek és a gyerekek más gyerekkel voltak együtt, akkor látták rajtuk, ahogy kommunikálnak, hogy azért nem ugyanaz, mint aki itt nő föl.

és ha fel is tesszük, hogy a gyerekeid úgy is megtanulnak jól, hogy csak veled kommunikálnak magyarul az idő egy részében, az biztos, hogy az unokáid már britek lesznek, valószínűleg szinte egyáltalán nem beszélve a nyelvet, a kultúrát meg pláne nem érezve. és persze ez egy szempontból mindegy. de bennem van valami, amit itt veszteséget érez. nekem öröm lenne, ha majd azt mondanák ők is valakinek, hogy szeretlek, és nem azt, hogy i love you. és éreznék amit én és ezt szerintem csak itt élve lehet. szóval bennem van valami amit szépet érez, ha folytatom ezt a történetet.

ez off lesz részben:

bennem van még egy kiábrándulás amúgy a nyugatból. amikor első jó pár alkalommal mentem arra, így kész voltam, hogy lazábbak, türelmesebbek és talán jó kedvűbbek is. és fura volt látni, hogy itthon meg borúsabbak az arcok és az volt bennem, hogy hű mennyivel le vagyunk maradva élésben. tényleg így utaztam is úgy külföldi társaságokban, hogy csak én voltam magyar. aztán így volt amikor egyáltalán nem volt pénzem és éreztem mit csinál az az emberrel, azaz állandó veszély érzet és a jövő kép nélküliség, aztán megint lett pénzem jobban és éreztem, hogy az mennyire old. és aztán szép lassan leesett, hogy csak ausztriában a családok átlagos vagyona a háromszorosa az ittenieknek. és mostanra úgy érzem, hogy ez az oldottságuk egyszerűen ebből a rohadt erős háttérből jön, hogy biztonságban érezhetik magukat sokkal jobban, mint egy átlag magyar. és emiatt lett egy ilyen érzésem, hogy ok, így könnyen vagy laza, mintha csalna a másik a játékban. és akkor valahogy így sokkal jobban megszerettem egész keleteurópát is. lett bennem valami együttérzés a dühös nénik fel. hogy itt tényleg töredék erőforrásból csinálják meg és próbálnak versenyezni. így kiérzékenyedtem ezekre a szürkébb, lepukkantabb árnyalatokra. de ez itt egy nagyon egyéni szál, ez a bekezdés nem amit eredetileg mondani akartam azzal, hogy nem irigylem azért aki külföldre megy, mert ott a kulturális szál elvágására gondolok.

(de egyébként most olvasok épp egy regényt angolul és itt is érzem a határaimat nyelvileg, hiába vagyok jól el munkában vagy praktikus dolgokban el, de itt pl a szókincs már akkora, hogy folyton van valami szó amit nem ismerek. és nem is érzem úgy mint magyarban, ha valami nem ismertet hallok)

10-es teljesen egyet tudok érteni, ez genetika. 😃 Itthon azért a jó pasik nem tolonganak (én nem sokat látok) na de Németország, Hollandia...

18-as tök igazad van, én több nyelven beszélek folyékonyan, barátaim nagy része nem is magyar, sosem éreztem problémát ebből....

Kedves utolsó! Szerintem manapság magyarnak lenni nem olyan nagy dicsőség mint régen. Én személy szerint még jobban is örülnék ha anyanyelvi szinten nem magyarul, hanem mondjuk angolul vagy németül tudna a gyerekem, sokkal több lehetősége lenne az életben mint a "csak" magyar anyanyelvi tudásával, meg a magyar kultúra ismeretével. Nem tudom miért kell ennyire hájpolni Ma.-t, mert nem nagy durranás egy másik európai országhoz képest. Laktam külföldön, ismerek vegyes házasságot és soha de soha nem fog egy magyar gyerek 2 magyar szülővel annak a gyereknek a nyomába érni, ahol a szülők pl. eltérő országból vannak és a gyerek alapvetően 2-3 anyanyelvvel nő fel és ehhez tanul még hozzá, a gyerek szocializációs közege, világlátásáról meg ne is beszéljünk, nem lesz olyan begyöpösödött magyar mentalitása. Szóval a gyermek szempontjából éppen, hogy sokkal jobb egy vegyes kapcsolat minden szempontból. Lehet én látom rosszul, bár bennem sosem volt meg ez a hungarista mentalitás, erőteljesen nyugat-európai párti voltam mindig. 😃