Társkeresőkön néhány nő miért emeli ki,hogy ők életvidám emberek?

Szerintem többnyire azért írják ezt, mert manapság mintha elvárás lenne, hogy kifelé azt mutasd, jól vagy. Érdekes, hogx az emberekből többnyire árad a panasz és a negatív hangulat. Sokan talán rutinból panaszkodnak, megszokásból, egyfajta kulturális attitűdből, mások talán így idomulnak. Nem merik kimutatni, ha jól vannak,hátha gyanúsak lesznek, hogy kilógnak a tömegből és esetleg irigylik is őket, így biztos, ami biztos, inkább idomulnak. Biztonsági játékot játszanak, hiszen aki különböző, az mindig gyanús. Ugyanakkor valójában szinte senkit nem érdekel a másik problémája,így a panaszkodás inkább csak egy felületes, társasági aktus. Az is trend szerintem manapság, hogy az emberek a közeli kapcsolataikban sem szeretnek a másikkal bajlódni, párkapcsolatokban, főleg ismerkedésnél elvárás, hogy a másikkal ne legyen úgymond gond. Ha valami problémás (márpedig problémája mindenkinek van), inkább lépnek. Szerintem párkeresés során ez az üzenet azt jelenti, hogy nincsenek problémáim, minden happy, vagy ha mégis, nyugi, tudom kezelni, nem neked kell vele foglalkozni, nem vagyok problémás. Abból következtetek erre, hogy az emberek olyan hétköznapi dolgok miatt megszakítanak ismerkedéseket, rúgnak fel induló kapcsolatokat, amik az élet természetes része. Nem szeretnek másokkal foglalkozni. Mintha téves elképzeléseik lennének a kapcsolatokról, mintha csak a jó része lenne vállalható. Nyilván nem méltatlan kompromisszumokról van szó, de egy hosszú távú kapcsolatban nem minden arról szól, hogy folyamatosan jól érezzük magunkat. Az élet hoz nehézségeket, amiket együtt érdemes leküzdeni. Az ember párja alapvetően nem azért van, hogy őt szórakoztassa. Én a magam részéről vàllalom, hogy kifejezetten negatív vagyok, egyszerű praktikus okokból. Ha egy helyzetnek több lehetséges kimenetele van - mint általában így van- jobb felkészülni az elképzelhető legrosszabbra,mert akkor a többi opció már nem jelent problémát. Szeretek felkészült lenni, a magam részéről ezt praktikumnak tekintem, nem filozofikus okok állnak mögötte, miszerint az élet szar. Az élet olyan, amilyen, kezelni kell valahogy. Kifejezetten irritálnak a hurráoptimista emberek, akik minden, de minden helyzetben úgymond a jót látják. Ilyen egész egyszerűen nincs, felesleges erőlködés, azonfelül kifejezetten kontraproduktív, mert akadályozza a tisztánlátást. Illetve bizonyos esetekben egyszerű mentális defekt. Ugyanis az egészséges felnőtt személyiség jellemzője, hogy úgymond tudja helyén kezelni a dolgokat. Felismeri a helyzeteket és adaptívan reagál rájuk. A minden fa**a attitűd pedig ezt nem teszi lehetővé. Kifejezetten taszít ez a logikát nélkülöző hozzáállás. Egyetlen olyan embert ismerek, akinek az ún.pozitív életszemlélete egy belső erőből, tartásból magába és a világba vetett egészséges bizalomból fakad, hozzámentem feleségül. Ha találunk ilyet, meg kell becsülni. Ő az az ember, akiről hozzáértő, szakember ismerős is azt állítja, amit mindenki, aki ismeri, hogy az egészséges személyiség mintája, 1000-ből 1. A többség defektes, így, vagy úgy, a társkeresőn lévők is, ahogy szinte mindenki. Társkeresőn mondom ez az életvidámság üzenete szerintem: nyugi, nincs velem gond. Amit a kedves hozzászóló doktornő említ a napsütésről és a kávézásról, szerintem egy jól szocializált ember megnyilvánulása, egyszerű szociális aktus (különösen a korábbi hozzászólásai fényében, amik alapvetően józan ítélőképességről tanúskodnak). Én is ilyeneket mondok, mert úgy szocializáltak, hogy tudjam, mi illik. Valójában k*rvára hidegen hagy a szituáció, ahogy valószínűleg őt is. Nem panaszkodom másoknak, udvariasan meghallgatom a panaszáradatukat,mondok egy-két odaillő mondatot, mosolygok és mindenki boldog. Ettől életvidám lennék? A legkevésbé sem. Egyszerűen csak védem a privát szférámat, ezért nem osztok meg magamról információkat és mivel olyan közegből jöttem, ahol fontos a jólneveltség, ennek megfelelően viselkedem. De mivel az embereket nagyrészt hidegen hagyja a másik ember, megelégszenek ennyivel és elkönyvelnek pozitív személyiségnek. Pedig hát mi sem áll távolabb a valóságtól, de az ő szempontjukból a lényeg, hogy nincs velem gond. Mint a párkeresésnèl.

Ez egy modern társadalmi probléma tünete. A mai hazug alternatív/virtuális világ azon alapszik, hogy neked legyen a legszebb életed, te legyél a legboldogabb, bú baj téged ne érhessen (instagram, facebook, filterek, közösségi felületek). Ha baj van, az olyan mintha gyenge lennél, akkor nem tartozol a legjobbak legjobbjai közé. Azért kell életvidámnak lenni és boldognak, mert ha nem vagy boldog, akkor te valami szerencsétlen lúzer vagy. Nézd meg hogy viselkednek a mai tinik, hogy viselkednek az elvált nők.

#14: Ez igaz, de többségük saját magát ugyanúgy pozitívnak jellemezné. Itt a legfrusztráltabb, legrosszindulatúbb egyén is képes lazán benyögni, hogy ő bizony életvidám.

Én is életvidám vagyok,mégsem írnám ezt ha társat keresnék. Azért nem,mert ez nem egy általánosságban jellemző tulajdonság,körülményfüggő. Pl most a vírus miatt sokan élnek meg nagyon nehéz helyzeteket. Nem hinném,hogy életvidám bárki is aki elveszíti a hozzátartozóját,beteg hetekig,munkanélkülivé válik,nem bírja fizetni a hitelét...