Lányok. Mivel lehet valakihez odamenni ismerkedni, ha valahol épp úgy adódik? És hol van az a hely, ahol épp úgy adódhat, és nem zavaró?

Az nem biztos hogy menne kapásból, de tök összefüggéstelenül beszélni akár összefüggő dologról is, azt már jobban el tudom képzelni magamról adott szituációban - persze a poén értéke így is meglenne a dolognak, már aki vevő a műfajra..

Nem, a hablatyolásban nem igazán vagyok jó, de ha már egyszer eljutunk oda, hogy valamilyen szinten értelmes módon beszélünk valamiről, akkor már valamit csak kitalálok (más nem, fanyar mosoly keretében megjegyzem, hogy ez lenne az a pont, amikor virítanom kéne valamit, mire ő válaszol, hogy ja, és máris remekül el tudunk beszélni a helyzet fonákságán;)

A probléma tehát inkább az lenne, hogy odáig hogy jussunk el, mikor már valami épkézláb kommunikáció folyik köztünk.

hozzám is közelebb áll a dolgok minél egyenesebb megközelítése (két pont között a legrövidebb út..), ez a szia, szimpi vagy volna kedved beszélgetni dolog nekem is felötlött már, mint a legegyszerűbb, tehát minden bizonnyal egyben legcélravezetőbb módszer.

Annyi a gondom vele, hogy ez így a semmiből picit tán túl egyenes, meglepő, mondhatni ijesztő, ha nem volt előtte puhatolózás, valami felvezetés, (jelen példában szemezés a buszon, szóval, hogy ne váratlanul toppanjon elé egy nagyobb darab ember, hogy szia, szeretnél beszélgetni?).

Viszont ha nem volt erre lehetőség előtte, és mondjuk nem tudom magamra felhívni a figyelmét még odamenés előtt, akkor mi van? Körbe azért csak nem táncolhatom, ahhoz túl mackós a mozgásom.

Amin gondolkodtam, hogy valami trivialitással megyek oda (akár az idő, bármi), majd ha már egyszer ott vagyok, akkor már lehet, hogy amúgy igaziból csak arra lettem volna kíváncsi, hogy..)

Másik ötlet, hogy valami teljesen egyértelmű fedősztorival, amiről neki is egyértelmű, hogy mit akarok, nekem is egyértelmű, hogy neki az, és neki is egyértelmű, hogy nekem is egyértelmű, hogy neki egyértelmű, meg kb. a szemközti nénikének is minden egyértelmű, abban van egy kis kedves cinkosság, csak azt akkor jól kell csinálni, és a helyzethez igazítani, ami megint nem könnyű.

A másik problémám a hely lenne. AZ utcán ugye az emberek tartanak A-ból B pontba, és nem feltétlen akarnak lecövekelni C pontban, hogy valami ismeretlen fiúgyermekkel beszélgessenek. Tömegközlekedés, csomó ember összezárva egy légtérbe, kevés alkalmatlanabb helyet tudnék elképzelni. Olyan helyek, ahol épp nem valahova tartanak, pl. beülősök, stb., ott általában társaságban vannak, az se jó.

akadt, de őt közös tábor keretében ismertem meg, ahol úgy adva volt, hogyan indul be a kommunikáció, utána meg már valahogy csak kialakult a dolog.

Problémám, hogy mostani közegemben max mutatóba akad női lény, ezért a szokásos ismeretségi kör által kényelmesen összeismerkedünk mód nem működik, mert nincs kivel.