Volt már olyan életedben, hogy az ismerkedés annyira meseszerű és tökéletes volt, hogy nem akartál hinni az egészben?

Volt többször. N

Velem ezt élik meg, aztán nem birják ki h ne kössenek bele a legapróbb mondvacsinált hibába amire hivatkozva saaaaaajnos nem passzolunk pedig milyen kár mert am minden tökéletes ami valóban számit, de mondjuk nemtudom 85 helyett 86 a pulzusom, ez pedig kizáró ok nála vagy vmi ilyesmi agyfasz.

Az elsőhöz hasonlóan jártam én is. :D Valahogy vonzom a "fura" alakokat.

Volt. Aztán szépen felébredtem a gyönyörű “álomból” és ezzel egyidejűleg eldöntöttem, hogy jobb egyedül.

Nem, mivel én ezt is feladatnak tekintettem így ha jól ment, akkor azért, mert jól csináltam, ha rosszul akkor hibát vétettem.

Meseszerű és tökéletes a megismerkedésünk pillanatától mostanáig is. (3 éve vagyunk együtt).

Volt, nem is egyszer, pofáraesésekkel tarkítva. Amikor az illető mosolyogva ígérte meg a találkozót, aztán nyomtalanul eltűnt, vagy amikor dicsérgetett, flörtölt velem, aztán közölte, hogy ja, hát neki távkapcsolatban ott a párja, vagy amikor egészen könnyen megszereztem egy lány számát, de amikor elhívtam őt randira, akkor hárított, hogy "ezt majd megbeszéljük később", és ebből sem lett semmi. Rájöttem, hogy ha minden tökéletesnek tűnik, akkor előbb-utóbb jön a nagy pofon.

Volt. Ment is a levesbe az összes hamarosan.