Beolvasnál annak, aki faképnél hagy?

B+, mennyire beteg már tükörfordítva használni egy angol szleng kifejezést (roast). Ettől inkább szánalmas vagy, nem menő, azt ugye tudod?

A kérdésre a válasz: az önbecsülésed állapotáról egyes-egyedül te döntesz, mint ahogyan arról is, hogy egy adott szituációt hogyan reagálsz le. Ha mindenképpen rám akarnád vonatkoztatni ezt az egészet: nálam eléggé valószínűtlen egy ilyen szituáció, de ha mégis megtörténne, biztos, hogy saját magamban keresném a hibát, bár nem úgy, ahogyan te gondolnád, hanem az ember- és helyzetfelismerési képességemet vetném tüzetesebb felülvizsgálat alá. Viszont az önbecsülésemet nem befolyásolná az eset, bármennyire is meglepő (akár: mellbevágó) ez egyesek számára.

ÜZENET?

Mi ez a hárítás?

Telefonban vagy személyesen kérném számon.

2-es: B+ mennyire beteg olyan helyen is angol tükörfordítást vizionálni, ahol arról szó sincs. Szerintem 150 éve biztos használatos az a kifejezés, hogy "rápirítani" valakire. Szerintem a kérdező inkább modoros, és nem menőzésből fogalmazott így.

Kérdező: attól függ, milyen kapcsolatban vagyunk azzal, aki így felültet. Egy első randi esetén egyszerűen nem keresem többé, és az utcán sem feltétlenül ismerem meg a továbbiakban. Ha olyasvalaki teszi, akivel azért ismerjük egymást egy ideje, akkor megpróbálom tisztázni a dolgot, pláne, ha fontos. Olyan volt, hogy a kezdődő románc magyarázat nélkül megszakadt, és évekkel később, mikor úgy alakult, akkor azért helyretettem kicsit. Semmi durva, csak mikor jött valami gáz magyarázattal, akkor megmondtam neki, hogy ez csak egy maszlag. Akkor elhallgatott. Szerintem mindenki megérdemli azt a NEM-et, hogy ne kelljen időt pazarolnia reménykedésre, várakozásra, tanácstalanságra, hogy most akkor mi van.

Valószínű,hogy pár hónapja még mást mondtam volna...Volt egy pasi akivel 2X találkoztunk két év alatt,munka kapcsán, a második találkozás után írt rám.Rettentő szorgalmazta az ismerkedést, boldog volt,hogy lassan-lassan meghódított.Mivel mindketten egy megromlott kapcsolatban élünk, nem vagyunk már fiatalok, nem szorgalmaztuk a nagy távolság miatti télen találkozást, az időre bíztuk. Aztán ismét munka kapcsán találkoztunk.Borzasztóan várta, jobban mint én. A találkozón nem kettesben voltunk, nem is szerveztünk rá.Utána még egyszer-kétszer írt, aztán annyi, nem jött több levél.

Borzasztóan belegázolt az önbizalmamba. Ráadásul...Ő kezdeményezett, Ő volt odáig azért,hogy ismerkedjünk, látott már, a több hónapos levelezés alatt szinte minden lényegeset megtudtunk egymásról,"nem festettük rózsaszínre" magunkat.

Nem tudom mi állt a háttérben, de mondhatott volna valamit. Bármit. Akár az igazat, akár valami kamu kegyes hazugságot. De lezárta volna.

Gondolkodtam mit tegyek. Telt az idő, érdeklődött hogy vagyok. Én is viszont érdeklődtem a válaszlevelemben, nem válaszolt. Aztán megint érdeklődött.Minek?

Dilemmáztam,hogy mit tegyek?Ha rákérdezek mi történt változtat a történteken? Csak magam dühítem fel. De ha nem kérdezek rá annak tudatában hagyom,hogy engem se rázott meg a történet, holott földbe döngölt.

Még nem tettem meg a lépést a tisztázásra, de meg fogom tenni. Nem az eredmény miatt, inkább azért,hogy nézzen magába,és ha elérek Vele annyit,hogy pillanatnyi időre magába néz,én pedig lezárom,már megérte.