40 körüli ferfiak! Most vagy régen volt jó nőkkel ismerkedni randizni?

Túl sok dolog nem változott.

Mondjuk még csak 35 vagyok.

De 15 évvel ezelőtt a korosztályomban lévő 20 éves nők azért kicsit máshogy álltak a dolgokhoz mint a mai 20 évesek, kicsit azért más világ volt.

Hagy válaszoljak 40 éves nőként.

20 évvel ezelőtt még max. sms tárkereső létezett. Volt már internet, de csak szűk réteg használta, lehet hogy azon már volt társkereső, az én fiatalkoromat nem befolyásolta.

Mivel az ember nem egy vadidegennel ment el randizni, mert a kapcsolatok az ismertségekből születtek, ezért azt gondolom, sokkal természetesebb volt az egész. Ott egy randevú egyenlő volt azzal, hogy van szikra és vonzalom. (Kivéve, ha valaki lejjebb adta, mint én egy időben.) Próbáltam az sms társkeresőt is, de az valami katasztrófa volt. Csomó energia és akkor ott kell jópofizzál valakivel illemből egy órát, akitől konkrétan kiráz a hideg kölcsönösen. Mondjuk meg volt a varázsa.:) Az én hirdetésem úgy hangzott, hogy komoly kapcsolatot keresek, 25 éves, barna hajú, kék szemű, vékony, szex csak házasságban. Erre rám ír valaki, hogy ő is komoly kapcsolatot keres. Kíváncsiságból lehívtam az ő hirdetési sms-ét: "Laza kapcsolatot keresek, csak szex!" Na megírtam neki, hogy szórakozzon az anyukájával. Erre azt írta, hogy ne ítéljem el, nem ismerem az életét. Én meg azonnal töröltem és háborgott az a fiatal makulátlan lelkem. Istenem, ma már megértem azt a srácot és ma már tudom, mennyi minden vihet rá valakit arra, hogy csak szexet keressen, miközben a szíve mélyén másra vágyik. De akkor a bennem lévő könyörtelen bíró döntött, kikukáztam.:) Mert akkor még fekete-fehér volt a világ.

Aztán volt, aki a telefonba rejszolt...Volt aki már telefonban rám telepedett. Volt akivel randiztunk, megkérdeztem tőle, hanyast adna rám és 10/10-est adott és amikor felhívta közben egy haverja, azt mondta neki, hogy öregem, nem hiszed el, mi történt velem, majd mesélek...Annyira lelkes volt, én már akkor menekülni kezdtem. Én nem éreztem iránta semmit. És volt egy srác, akinek a hangját nagyon szerettem és nagyon vonzónak találtam az alapján. De épp akkor untam meg a sok hülyeséget és megírtam neki, hogy én már nem társkeresőzök, csak nem tudom magam törölni. Mindenáron rá akart venni, hogy találkozzak vele. Mondjak egy címet. Jó, bediktáltam neki a régi gyülekezetem címét, ahova vagy 2 éve be sem tettem a lábam, és megadtam neki a szombati evangélizáció időpontját. Gondoltam, szüksége van rá, annyira magányosnak tűnt. Azt nem mondtam neki, hogy nekem eszem ágában sincs elmenni. Ez a drága meg tényleg elment és körbekérdezett mindenkit, hogy ismernek-e egy ilyen keresztnevű lányt. Aztán az egyik idősebb ismerősöm rájött, hogy rólam lehet szó és szárnyai alá vette a fiatalembert. Később mosolyogva mesélte el, hogy hazafelé is együtt mentek. Utána felhívott a srác szemrehányóan, én meg mondtam neki, hogy én nem mondtam hogy ott leszek. És nevettem. Imádtuk egymást. Szerintem nem kellett volna sok, hogy vele hajlandó legyek találkozni. De egy beszélgetés során a kutyáimról meséltem neki és hogy ők a legjobb barátaim és letromfolt, hogy embernek csak ember lehet a legjobb barátja. És akkor megszakítottam vele minden kapcsolatot. Nem haragból, de nem tudott volna engem elviselni a kutyás életmódommal.

Később voltam randin, ahol a srác polgári szolgálatos volt a munkahelyemen és fél év alatt annyit tepert nálam, hogy végül elmentem vele ide-oda és amikor már térden állva kért mások előtt, akkor igent mondtam arra, hogy a barátnője leszek. De nem tudtam szerelmes lenni belé, nem voltam túl egy régi-régi csalódáson. Amikor randira mentem, már előre unatkoztam vele és arra vágytam, bárcsak az a régi srác volna. Étterembe vitt, de kérte, hogy előlegezzem meg neki és később letörlesztette. Az a baj, hogy 4 év múlva ugyanitt tartottunk. Aztán voltam szerelmes is, amikor a randi alatt repültek az órák. Ő is személyes ismertség volt és egyszer úgy csókolt meg egy elhagyott játszótéren, hogy 3 óra múlva tudtuk csak abbahagyni. Annyit már tudok, hogy csak az ilyen szenvedélyre lehet közös jövőt építeni. Ahol az ember nem tervezi előre, de a randevú nem akar véget érni. Ha nincs meg ez az egymásra kattanás, akkor abból nem lesz tartós dolog.

Mostanában is volt randim, volt egy innen gyakoriról, amikor nem terveztem ilyesmit, de a srác mesterien értett hozzá, hogy hálózzon be és mire észbe kaptam, már éjszakákat beszélgettünk át és egy ágyban voltam vele. Aztán volt akit én szedtem föl, mert szexre vágytam, mert már évek óta flörtölt velem és mire észbekaptam, már benne voltam félig egy komoly kapcsolatban, amiből alig bírtam kikecmeregni, mert nem tudtam szeretni. És volt Ő. Aki előbukkant újra a semmiből, valószínű mert meglátott ezzel az illetővel és letámadott és megcsókolt és aztán kihajított az életéből újra, ahogy teszi mindig az utóbbi években.

Összességében én ma is jobban szeretem azt az ismerkedést, ami nem direkt van, nem azzal a céllal ismerkedünk, hanem azért, mert az élet összesodort és elkezdtünk vonzódni. És nem azért vonzódtunk, mert akartunk vonzódni, hanem mert nem tudtunk nem vonzódni.

Nekem úgy tűnik, az igazi szerelem nem akkor jön, amikor szeretnénk vagy amikor alkalmas és alaposan felforgatja az életünket és van az a pont, amikor már nem éri meg, mert túl sok lenne az áldozata. 40 körül már szinte csak ez van.