Számotokra melyik a járhatóbb út, felvállalni teljesen önmagatokat, véleményeitekkel, hibáitokkal együtt vagy adni a marketinget, jobb színbe vonultatni magatokat?

Nem igazán hiszek az első benyomásban. Hogyha valaki vonz és mondjuk első randi nem sikerül annyira jól, mert mondjuk nem volt jó napja, abból még bármi kisülhet. Sőt úgy tudunk leginkább őszinték lenni, hogyha nem akarjuk a tökéletes első benyomást. Igaz nehéz őszintének lenni, ezt köszönhetjük ennek a neoliberális újkapitalizmus álságosságának, ami azt hazudja, hogy bármire képes lehetsz, hogyha nagyon akarod és, ha valami gond van az életben arról csak te tehetsz. Gondolom elég gyakran belefuttok ezekbe a lózungokba.

Azt is hozzátenném, hogy én nagyon szar marketinges voltam mindig is, és mivel ezekkel a hülyeségekkel fárasztottak, amiket fentebb írtam, azt hittem, hogy csak úgy lehet sikert elérni, hogyha a tökéletest adod. Szerintem az is nevetséges, amikor azt állítják, hogy mindenki a legjobban keresi. Mi számít a legjobbnak? Mert akit szeretek azt számomra a legjobbnak tartom, és ez elég szubjektív.

Úgy vagyok vele, hogy inkább kevesebb nőnek tetszek, minthogy bejöjjek többnek, de nem önmagamért legyen velem együtt. Mivel a végén úgy is csak egy valakivel fogom leélni az életemet. Régebben szégyelltem azt, hogy aspergeres vagyok, de most bátrabban tudok beszélni róla és én úgy vagyok vele, hogy aki emiatt nem fogadna el, úgy se lett volna számomra jó partnert.