Az hogy lehetséges, h valaki miután elutasították, jó szívvel azt tudja mondani a másiknak, h örül, h megismerte?

1. Nem mindenki ilyen sértōdékeny, hisztis, méregzsák, mint te. Ne magadból indulj ki.

2. Mégis miért feltételezed valakirōl azt, hogy törvényszerūen ō szenved a visszautasítás miatt? Vagy mi van? Konkrétan láttad ezt egy adott személyen? Vagy sablonosan ezt gondolod mindenkirōl, hogy neki szenvednie “kell”, ha visszautasították?

3. Lehet, hogy annyira beképzelt vagy ès csak te gondolod magadról, hogy annyira szeret téged s odavan érted, meg te vagy az élete. A valóságban ha valaki flörtöl veled az lehet, hogy azért van, mert unja az egyedüllétet s legyen már valakije, aztán ha lekoptatod, akkor majd próbálkozik máshol, nem körülötted forog a világ-,-

Wow tehát csak a nyalizós búcsú van, és az örjöngés, lövöldözés, túszejtés? Ejha! Ti aztán nagyon okosak vagytok az őszinteségetek mellett (nem :) ).

Lehet lepontozni, úgy a hazugság igazzá lesz ;)

Nem szoktam szenvedni amiatt, hogy elutasítottak, egyenesen, ōszintén.

Legutóbb akkor éreztem fájdalmas szenvedést, amikor játszadoztak, hazudtak, kétszínūséggel szembesültem. Na ilyenkor tényleg nem állítanám valakirōl, hogy örülök, ha megismertem...

Amikor valaki egyenesen tisztázza az elején, hogy nincs köztünk semmi, akkor azt harag nélkül elfogadom. Ha viszonyunk van és hónapokig játszadozik az érzéseimmel, ezesetben más a helyzet, ilyenkor nem csoda ha kicsit megutálom, de azt már nem mondanám, hogy odavagyok érte.

A kérdés inkább az, hogy lehetséges, hogy akit elvileg “”””””szeretsz””””””, arról ne mondj csupa jót? Akkor meg miféle szerelem ez? Aki valóban “””””oda van érted”””””” az miért is mondana rosszat? Szerintem elég téves elképzeléseid vannak a szerelemrōl.

Az is lehet, hogy amit te szerelemnek hiszel, az csak kicsinyes sértōdöttség, önérzeteskedés, egoizmus.

Ha valaki megsértōdik egy visszautasításon, az mindenképpen az egója miatt van, ennek az ég-világon semmi köze a szerelemhez!!!!!

Exemmel így váltunk el..

Be kellett látni, hogy nem illünk össze (már együtt laktunk). De ettől függetlenül sokat kaptunk egymástól és szeretet ott volt.

Harag nélkül szakítottunk és örülök, hogy életem része lett.