Tényleg vannak olyan foglalkozású férfiak, akikkel a legtöbb átlag nő, aki gondol a j9vőjére, nem szívesen randizik vagy tervez tovább akkor sem, ha van vonzalom (mert nem családfenntartó a férfi)?

“Ezek szerint megint ott tartunk, hogy a gyereknevelés nem munka. Elvégre amiért nem fizetnek 350 ezret, csak 150 az abszolút plafon, az xart se ér.”

De! Sőt, nagyon kemény munka!

Viszont manapság az értelmiségi nők elvétve szülnek 30, de inkább 35 alatt.

Tehát az egyetem után jön egy alaphangon 5 éves (inkább 10) periódus, mikor ugyanolyan helyzetben vannak, mint a férfiak. Ugyanúgy dolgoznak fizetésért, nem GYES-ből élnek, nem nevelnek gyereket.

Ne mond már nekem, hogy a min. 5-10 év múlva bekövetkező gyerekvàllalás/GYES/gyereknevelés miatt nem képesek ugyanolyan fizetést elérni, amit a férfitől elvárnak, vagy vagyont építeni, amit szintén elvárnak.

Ha megnézem, hogy gyermektelen 35 feletti férfiként mit értem el, és mit értek el a velem kb egykorú, potenciális partnerek (alt 2-3 évvel volt csak fiatalabb minden párom) szintén gyerek nélkül, akkor nem azt látom, hogy a nehéz gyereknevelés és az alacsony GYES a probléma.

"Ezek szerint megint ott tartunk, hogy a gyereknevelés nem munka. Elvégre amiért nem fizetnek 350 ezret, csak 150 az abszolút plafon, az xart se ér."

Nem. Ott tartunk, hogy elvárásaid akkor legyenek, ha letettél valamit az asztalra.

Gyerekszülés előtt már a pasi pénzére ácsingózni, az nem erre utal

Én azt mondom hogy mire gyereket vállalok valahol 200 és 250 között fogok keresni. Ez az amit a páromtól is elvárok addigra. Kezdő pedagógusként jelenleg sokkal jobban kijönnék ha árufeltöltő vagy pénztáros lennék. De nekem ez a hivatásom ami szerintem többet ér. Számomra azok a munkak/munkások esnek ki akik megelégszenek azzal hogy valahol lébrcoljanak adott esetben úgy hogy nem is szeretnek ott lenni. Emellett kiesik a munkamániás vállalkozó/felső vezető a kamionos a pilóta és a légiutas kísérő is. Viszont örülnék egy szakembernek, tanárnak valakinek aki alkot és szereti amit csinál.

Azt nonszensznek tartom hogy én gyüjtögessek a gyerekre felkészülve míg a párom éli a világát hogy aztán lenullázzam magam (úgy hogy már előtte is meg kellett húznom a nadrágszíjat) amíg újra dolgozni tudok. Nevetséges bár tény hogy a férfinak ez a legkényelmesebb.

Úgy gondolom egy kapcsolatban minden teher közös. Közös a takarítás a költségek és a gyerek körüli teendők is. Ennek fényében úgy gondolom évekkel a gyerek előtt el kell kezdeni félretenni rá (közösen!) és csak akkor belevágni ha van háttér tőke.

Nekem fontos hogy a párom időt tudjon tölteni velem és fokozottan fontos hogy a gyerekkel időt töltsön. Ehhez legyen türelme legyen kiegyensúlyozott és nyugodt. Ezek az elvárások bizony leszűkítik a kört és akkor a fizetést még figyelembe se vettem.

Mondjuk az is igaz, hogyha megnézem a cégnél a teljesen azonos béren dolgozó gyakornokokat, akkor a lányok insta kompatibilis ruhára, utazásra, menő kávézót helyekre költenek, a srácok meg jellemzően kocsira, lakásra spórolnak, notebookot vesznek a munkához, esetleg fizetik az albérletet, mert nem tudnak beköltözni egy pasihoz.

10 évvel később meg valahol tartanak, a lányok biztos a GYES emrémképe miatt jutnak csak egy pár ezer követői insta profilig.

És mindez úgy, hogy a felvételi teszteken a lányok pont olyan jó eredményt érnek el, semmivel nem ügyetlenebbek, tehát ugyanaz a karrier ut néz ki nekik, és van aki be is futja, persze nem postol minden nap a starbucksból

Kérdező, ha belegondolsz, ez logikus is. Nem tudom, mennyit keresnek a bányászok mondjuk, vagy a nehézipari munkások, esetleg tűzoltók vagy bármi más veszélyes munkát végzők, de nem is a fizetés lenne a leginkább problémás számomra ezekkel a munkákkal kapcsolatban, hanem a korábban említett veszély. Nem akarok folyamatosan a párom egészségéért és esetleg életéért aggódni, de még csak alkalmi szinten sem, főleg úgy nem, hogy közben van egy kisgyerekünk, akinél nagyjából az első 7-8 év arról szól, hogy megpróbáljam életben tartani és megakadályozni, hogy valahogy megölje magát. Ez nekem sok lenne.

Aztán meg persze ott vannak azok a munkák, amiket valaki korábban említett, aminél az utazás állandó része a munkaköri leírásnak (pl kamionos, de akár bármilyen marketinges vagy ilyesmi, aki járja a világot és egy percet nem marad meg a hátsóján otthon), ezzel így nem lehet tervezni, kapcsolatot sem fenntartani, de gyereket nevelni közösen meg aztán főleg nem.

Szerintem az anyagiak a kisebb probléma ilyenkor. Aki akarja, az megoldja kicsiből is, de a gyereknek szüksége van az apjára, az anyának meg szüksége van a férjére. Nem csak a háztartásban. Közösen vállalt gyerek minden szempontból közös felelősség, és az örömöket sem lehet kisajátítani.

Ha meg nagyon csücskös anyagilag, akkor tényleg nem muszáj három évig otthon maradni, ebben a kérdésben a világon kb egyedüliek vagyunk, barátnőm most szült Hollandiában, ha kiveszi az összes létező szabadságát egyszerre, akkor esetleg fél évet otthon maradhat, de egyébként három hónap az alap, és ez az összes nyugat-európai országban így van. Ha nem tévedek, az egyenlőség földjén, északon is a svédeknél hasonló a rendszer. Mégis felnőnek ott a gyerekek, és nem is lesznek lelki betegek, szóval nem érzem akkora problémának ha fél-egy évesen bölcsibe viszi valaki a gyerekét és ő maga visszamegy dolgozni, és akkor máris nem tette tönkre a karrierjét, máris több folyik a családi kasszába és máris indokoltabb a férfi nagyobb arányú részvétele a gyereknevelésben. Szóval amikor valaki erre hivatkozik, akkor az szerintem csak üres hiszti, mert aki akarja, az meg tudja oldani, csak nyilván egyszerűbb a felelősséget a férfire hárítani, és elvárni, hogy amellett, hogy két munkahelye legyen, még a háztartásba is besegítsen, merthogy az anyuka nem házicseléd és ő egyébként is megbolondul otthon az állandó gügyögéstől, és egy felnőtt szót nem hall soha. Na ne már.

Az együtt töltött idő szerintem értékesebb, mint az a pártízezer, amin a legtöbben ilyenkor rugózni szoktak. Legalább a válás költségeit megspórolják ilyenkor azok, akik egymással örülnek a babának, támogatják egymást mindenben, és nem hátráltatják meg elvárásokat támasztanak a másik felé. Mert amúgy lehet így is, bármilyen hihetetlen.

Nő vagyok.

“Kezdő pedagógusként jelenleg sokkal jobban kijönnék ha árufeltöltő vagy pénztáros lennék. De nekem ez a hivatásom ami szerintem többet ér. ”

Szerintem is többet ér! Sokkal. Egy jó pedagógus kincs.

És nem is azzal van a gond, ha pedagógusként nem keres valaki annyit, mint én mérnökként (már hogy a viharba ne lenne gond persze, mert szemtelenül alul fizetjük a pedagógusokat, EÜ dolgozókat, de ez más téma).

A gond azzal van, mikor valaki elkezd olyan elvárásokat hangoztatni, aminek maga messziről nem felel meg.

Az összes párom diplomás volt, egyik sem kereste meg a felét sem annak, amit én keresek (volt aki a negyedét sem, pedig teljes állásban volt).

Soha nem bántam meg, hogy őket választottam!

De mindegyikük úgy gondolkodott, hogy együtt, közös jövőt építünk, nem így, hogy a férfinek legyen X fizetése, Y vagyontárgya.

#24 Kezdő pedagógus vagy és szerinted mire szülsz majd 200 és 250 között fogsz keresni? Sweet. 12 éve tanítok és csak akkor érné el a fizum a 200-at ha osztályfőnök is lennék. És nem hiszem, hogy pár éven belül 250 lesz a bérem. Majd talán nyugdíj előtt.

De amúgy egyetértek veled. Amúgy hiába hisztiztek itt a nők hatalmas elvárásain, amikor a legtöbb esetben átlagos párok vannak együtt és nem a pénzt nézik. Vagy hasonló munkahelyen dolgozók, akik ideális esetben hasonlóan keresnének. Azért írom azt hogy keresnének, mert a fizetési igény megjelölése még mindig gond: egy nő nem mondhat olyan magasat mint egy férfi mert akkor inkább a férfit választják. Tekintve hogy a nő majd szülni fog.