Beteg emberként el kell viselnem mindent, hogy ne maradjak egyedül életem végéig?

Valami oka van, amire bepöccen. Nem reális, hogy valaki azért ordít, mert egy beteg ember nem bír a betegsége miatt valamit megtenni. Inkább azt tudom elképzelni - ami még egészséges férfiaknál is szokott lenni, hogy totyognak egy dolog felett, és a másik ezt megunja, és egy perc alatt megoldja a problémát.

Így nem lehet belelátni. Lehet az is, hogy a betegség mellett passzívnak lát, de az is lehet, hogy ő az aki másokkal is idegbeteg, és neki kell visszatérni a földre, hogy nem ő mindenható. Voltam ilyen nővel, a mai napig hallom róla a panaszokat, mindenkit lekezel, otthon meg továbbra is agresszív, pedig állítólag jó kapcsolata van, de mégis mindenki hülye.

Nem,nem kell elviselned mindent.

Szerintem egyértelmű,hogy amióta beteg lettél,a párod nem kezel férfiként. Ebből kiindulva nem kéne,hogy együtt legyetek. Én a helyedben szakítanék és esetleg magamhoz hasonlóan beteg párt keresnék,de az sincs kizárva,hogy egy egészséges lesz az új partnered. Ne add fel és ne érezd a dolgot reménytelennek,mert nem az!

Nem.

Ha pedig bánt téged, akkor vagy próbáld vele ezt megbeszélni - ha pedig nem működik, akkor lehet jobb lesz nektek egymás nélkül. A bántalmazás egy idő után "megszokássá" válik és egy idő után már nem is venné komolyan a sérelmeidet "ne nyafogj, te szerencsétlen hülye, mert lecsaplak a sodrófával". Most lépj, amíg nem késő.

"Valami oka van, amire bepöccen." egy türelmetlen, retardált, hisztis pitsa.

32/f