Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon rossz érzés volt szakítani vele, de már nem bírtam tovább, Ti mit tennétek a helyemben, helyrehozható még?
Barátnőmmel pár hónapja jöttünk össze, nekem elég gazdag a családom,saját lakásom van,ő viszont szegényebb, még a szüleivel lakik és mindig mondja, hogy mennyire jó a kapcsolata velük,nagyon sokszor elmondja, mintha bizonygatni kéne. Mert hogy legtöbbször rájuk hivatkozik,h nekik kell segítenie mindenfélében ,ezért nincs ideje találkozni. Néha nagyon furán viselkedik, folyton fáradt, én pedig mindig mondom, h többet kéne pihennie, nagyon aggódom érte. Van hogy megemlít olyan dolgokat, h elég szar feladatokat is rásóznak. Vagy hogy gondolkozik azon,h különköltözik, de kevés a fizuja egy albérletre. Itt is elmondta 5x, h nagyon jó a kapcsolata a szüleivel,de kell neki a szabad tér, ahol nyugodtan ellehet. Én felajánlottam,h költözzön hozzám,de kitért előle,azt mondta, h majd még gondolkozik rajta. Mondtam ,h nem kell fizetnie semmi albérletet,elég ha a rezsibe beszáll. De kihátrált, amikor írtam neki ezzel kapcsolatban,akkor napokig nem válaszolt. Gondoltam, lehet, hogy korainak érzi vagy nem tudom. Aztán ezt elengedtem és javasoltam neki más alternatívákat ,h ,menjen koliba stb. Hiába mondtam neki, h tudom, h ő nem érdekből van velem, valahogy mégis hárít minden segítséget. Látom, hogy valami baja van, de nem mondja el, h mi az. Mindent megtennék érte, hogy boldog legyen, de nem mond el semmit, harapófogóval kell kiszedni belőle. Sokat bunkózik,flegmázik,de én nem csinálok belőle ügyet, türelmes vagyok és kitartok mellette. Nagyon fáj, hogy nem tudok neki segíteni. Elég önbizalomhiányos,de én hiába bókolok neki.
Múlt héten felszívódott, hiába hívtam, írtam, nem jelentkezett, egy egész hét eltelt így, aztán ráírtam, hogy nagyon szeretem és komolyan tervezek vele őt tartom a legszebb lánynak a világon és szeretném ha végre tiszta vizet öntenénk a pohárba és elmondaná,h mi baja van, de ha nem akarja nem kell elmondania, viszont akkor hagyjuk egymást, mert ez így nem egy kapcsolat. Erre válaszolt,azt írta,hogy sajnálja,és ő is szeret,de jobb lesz ha tényleg megszakítjuk a kapcsolatot. Már bánom, hogy felhoztam a szakítást, nem akarom őt ilyen állapotban magára hagyni.
válasza:Az ilyen csajoktól szeretnék órát venni.Full depressziós,nem beszél,nem csinál semmit,nem jelentkezik egy hétig,Te meg önfeláldozónak,jólelkűnek meg mit tudom én még minek látod.Nem ismerem szóval lehet az is.De a jelek szerint az ilyen nőkhöz sok férfi tud vonzódni.Megóvni,védelmezni,mert szegénynek olyan nehéz.Gondolom szép,innentől kezdve meg bármit kivetítesz rá.
Igen azért hagyta hogy szakítsatok,mert depis,nem is kicsit.Azt nem gondolom,hogy hülyít,és kihasznál.De ennek mi értelme?Nagyon benned van,hogy segíteni akarsz másokon,szerintem innen indul ki,mert rendes lehetsz.De inkább keress olyat,aki mentálisan jobban egyben van.Ha meg mégis békülni akarsz,akkor írsz neki,és megpróbálod megbeszélni vele.
És helyrehozni neki kellene,nem neked,véleményem szerint.Nem neked kellene békítgetni,hogy jaj ne haragudj,olyan érzéketlen vagyok ,nem láttam milyen nehéz lehet neked.Hanem a csajnak,mert egyáltalán nem ùgy viselkedeik,mint egy pár hónapos kapcsolatban kéne,plusz eltűnik egy hétre.És még Te sajnálod,és Te érzed magad rosszul.Ezt le kellene vetkőznöd kicsit magadról,és nem hibáztatni magad valamiért,amiben nem vagy hibás.Elég érthetően leírtad,hogy nyugodtan elmondhatja ami bántja.
válasza: válasza:12
Ez elég pontos megfogalmazás! Az ilyenre én is kíváncsi lennék, hogy van az, hogy az ilyen önző, mentális katasztrófák után futnak a férfiak... Csak mert olyan kis elesett, amiért 1 hétig a férfi fejére sem szrt. Furcsa egy világ ez. :D Én meg szívem-lelkem kiteszem, hogy végre legyen párkapcsolatom, és sehol semmi...
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Én nagyon sokáig csináltam ezt :(
Amikor hazavitt a párom akkor a környéken kitetettem magam, hogy ne is lássa, hol lakom. 26 éves koromban anyukámmal laktam egy szobában, nagyon cikinek éreztem, szégyelltem magam. Fájt mert nagyon szerettem a páromat de csak akkor engedtem oda amikor biztos voltam benne, hogy ha ott bármi történik, nem fog sajnálni vagy rosszat gondolni. Mielőtt jött, azt az egy szobát, amiben laktunk kifestettem, új függönyöket vettem és feldíszítettem húsvétra, napokig takarítottam és még akkor is csak egy kidőlt bedőlt ajtós málló ablakú borzalom volt...
Legszívesebben elfutottam volna. Az a fiú jöhetett oda, akiről tényleg éreztem, hogy BÁRMIT megtenne, a tűzbe menne értem. Hát így...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!