Ha a pároddal kimennétek külföldre dolgozni, de egyikőtök időközben meggondolná magát, hazamennél a másikkal, vagy szakítanátok? (Bővebben lentebb)

Párommal május elejétől külföldön dolgozunk (Görögország). Fél évre jöttünk ki, azonban én nem igazán bírom az ittlétet. A hely gyönyörű, de a munka fizikailag megterhelő , az étterem , ahol dolgozom, káosz, az emberekkel sem jövök ki jól. Egyedül érzem magam. A párom szinte teljesen nulla pénzzel jött ki , amiatt jött, hogy gyűjtsön (havi 600EUR-t kapunk, nem egy nagy összeg), mivel biciklit szeretne vásárolni magának. Ő azt mondja, menjek haza, mert már panikrohamom is van néha (van egy hobbim, amit nem tudok űzni időhiány miatt, plusz választhatok, hogy idol töltsünk együtt a párommal, vagy épp sportoljak, vagy aludjak , mivel olyan hullám vagyunk mindketten a melotol). Tudom, bele kellett volna gondolnom, amikor kijottunk . Én az állandó melóm hagytam ott emiatt, ahová simán vissza is mehetnék, azzal nem lenne gond. A párom nem akar hazamenni, rosszul van a gondolattól is. Igyis hogy napi szinten látja hogy nem vagyok jól. Úgy érzi, en sem értem őt, nem bánja, ha én hazamegyek, de ő össze akarja gyűjteni a pénzt a bringajara, mivel neki meg ez a hobbija. Nekem van félretéve pénzem, és az ideutunk nagy részét is én álltam (amit visszakapok tőle). Mitévő legyek? Ti szakítanátok egy ilyen nézeteltérés miatt, vagy hogy lehetne megoldani ezt a helyzetet?

Én már kétségbe vagyok esve, sőt már meghoztam a döntést, hogy hazamegyek. De nem várhatom ezt el a paromtol is, mivel ő szeret itt lenni. Köszönöm előre is

28/L