Ha ráér miért nem segít? Hogy vehetném rá? Azt hiszi neki van igaza. Túl büszke vagyok, hogy folyamatosan kérjem a segítségét!

A férjem több éve egy olyan munkahelyen dolgozik, hogy nem kell megerőltetnie magát. Itthonról dolgozik napi nagyon max 1-2 órát...

De ezáltal hogy egész nap itthon van, egész nap csak fekszik. Nem csinál semmit. A 2 nagyobbat elviszi oviba, suliba, délután hazahozza és kb ennyi. Én a kicsivel vagyok itthon, rendezem a háztartást, de folyamatosan kikészülök! Már takartani sincs kedvem, hacsak ránézek hogy ő már megint fekszik. Én úgy gondolom, hogyha itthon van és megteheti, akkor segítsen. Ő meg úgy fogja fel, hogy vegyem úgy hogy ő odavan dolgozni... akkor is egyedül kellene megcsinálnom a dolgokat, emiatt nem segít...

Mikor az első volt pici olyan munkája volt hogy alig volt otthon. Az a véglet sem volt jó. De valahogy akkor mindent elintéztem a ház körül mire hazaért.

Minden esetben kímélem, mintha halálra dolgozná magát: ha beteg a gyerek vagy nyügösebb éjjel, én vagyok aki felkel hozzájuk, mivel ő nem tud éjszakázni...

A probléma most ebből is pattant ki: több napja alig alszom a pici miatt, reggel hamarabb is ébred, később is alszik el, de ilyenkor próbálok csendben lenni vele, nehogy felkeltsük a többieket. Viszont napközben nem kapom vissza ezt a figyelmességet, nem mondja azt, hogy menj pihenj egy órát, míg a pici alszik, ha felkelne tartom a frontot....

A nagy fiam azt mondta hogy apa többet foglalkozik vele mint én... (7 éves)

Azt nem látja, hogy én mennyit segítek neki, meg persze azt sem, hogy azért nincs rá időm, mert már a családfő munkáját is én csinálom.

Nagyon sok vita van köztünk!

Mára már nagyon besokalltam!