Normális, hogy a párom lecseréltette velem a whatsapp profilképem?

Amíg nem vállalod fel önmagad addig sosem leszel szabad és nem is kerülhetsz harmóniába.

A személyiségfejlődés alapja, hogy tudok magamra reflektálni.Ebben a formában, ha tudatosan vizsgálod akkor ez az egész helyzet téged szolgál, ugyanis azt mutatja meg neked ami a valóság, mert minden ember tükröt tart nekünk.Ebben a tükörben most az önfeladás és bizonytalanság látszik.

Te döntesz, hogy így vegetálsz-e tovább, vagy belenézel abba a tükörbe és mersz végre őszintén, szívből élni.

Nem akarsz konfliktust ilyesmiből.. Mégis hol húzod meg a határt? Annál, amikor a barátaiddal sem beszélhetsz? Akkor, amikor a családodhoz sem mehetsz? Akkor, amikor dolgoznod sem szabad, mert teljes függésben kell lenned?

Ha nem húzod meg MOST, ilyen apróságoknál a határaidat, akkor mire észbekapsz, késő lesz.. De ha élvezed az áldozat szerepet, akkor csináld tovább, biztos megéri.

"Volt már több ilyen eset is, visszaküldött, hogy öltözzek át és hasonlók"

Az első esetnél meg kellett volna húznod a határt (bár nem tudom, mit vettél fel, de gondolom, nem melltartó méretű topot, és övméretű szoknyát). Ez a pasi már azt hiszi, hogy mindig az lesz, amit ő mond, mert eddig is mindig mindenben az ő akarata teljesült.

Egy párkapcsolatban ilyennek nem szabadna megtörténnie. Amikor az egyik fél megtilt valamit a másiknak, akkor ott kialakul az alá-fölérendeltségi viszony.

Amikor azt mondta, hogy "le kell cserélned, és kész", nem kérdezted meg tőle, hogy mert ha nem, akkor mi lesz?

Lehet, hogy megfenyeget szakítással, vagy más érzelmi zsarolást vet be, de neked látnod kell, hogy ez egyáltalán nem az egészséges, szerető kapcsolathoz vezető út.

Nem tudom, mióta vagytok együtt, és nem igazán szoktam szíre-szóra szakítást javasolni, de én itt most lezárnám az úriemberrel. Első lépésként visszatenném a képet, és úgy öltöznék fel, ahogy nekem tetszik, ahogy kényelmes - nyilvánvalóan a jó ízlés határáig értem, ismétlem, nem tudom milyen öltözékben küldött vissza a párod. Én sokszor öltözöm csinosan, szoknyában, de ha felvennék egy olyan minit, amiből épphogy kivan a fenekem, és egy köldökig dekoltált felsőt, valószínű az én férjem is azt mondaná, hogy nem örülne, ha így lépnék utcára.

"Mondta, hogy jó hát akkor hagyjam, őt aztán nem érdekli, csináljak amit akarok... de tudjátok, abban a tipikus passzív-agresszív hangnemben. Mert nyilván érdekli és utána meg tudom is én, napokig nem szól hozzám vagy ilyesmi."

És te komolyan így akarsz élni? Úgy akarsz élni, hogy nem lehet saját döntésed az életed felett, apróságok felett sem, és állandó megfelelésben, rettegésben kell lenned, hogy a párocskád mikor fog megint passzív-agresszív módon játszmázni és büntetni a legapróbb dolgokért is? Hogy tudsz szeretni valakit, akinek ilyen gusztustalan a jelleme? De komolyan?