Folyton a hibát keresem?

"Igazából sokszor kérte, bizzak benne! De igazából magamba nem bízok!"

Itt már leírtad a lényeget. Minden féltékenykedés mögött alacsony önértékelés áll. Magabiztos, önmaga értékével tisztában lévő ember minek féltékenykedne? Sajnos az ilyet az ember kisgyerekkorban szedi össze, amikor a szülei valami miatt max. fizikailag látják el (vagy még úgy sem), de nem feltétlenül azonnal, vagy az érzéseit hagyják figyelmen kívül. Ez a picinek úgy jön le, hogy ő nem fontos, hiszen azok ignorálják, akik neki a legfontosabbak, számára az édesanya a világ ura, tőle függ. Ha nem kap elég figyelmet, nincs ott az anyuka, akkor nem alakul ki a világba és az önmagába vetett bizalma, nem alakul ki a biztonságának a tudata. Az így felnőtt gyerekek később nehezen ismerik fel a saját szükségleteiket, szeretnének mindenkinek mindenáron megfelelni és folyamatosan kevesebbnek, értéktelenebbnek érzik magukat másoknál, kételkednek abban, hogy szerethetőek.

Ahogy már írták, ez nem a külső körülményektől függ, hiszen van, akinél ugyanezek a külső körülmények nem váltanak ki ilyen reakciót, ilyen érzéseket. Ezek megalapozódtak benned korábban és azért tudnak aktiválódni. De ha nem a körülményeket hibáztatod, hanem arra fókuszálsz, hogy hova vezetnek vissza ezek a kellemetlen érzéseid, vezetett önismerettel, pszichoterápiával kiválóan visszanyomozhatók és átalakíthatók. Ez nem egy tüneti kezelés, mert nem a körülményeket formálja át, azok ugyanazok maradnak, csak Téged már nem fognak megérinteni és nem fognak rossz érzéseket generálni. Lásd be, ez sokkal lényegretörőbb és hatásosabb megoldás.