Szerintetek elfogadható, ha a páromnak ilyen tervei vannak?

Most az komolyan segít neked, hogy számomra elfogadható lenne? Nem hinném. A kettőtök kapcsolatában az az elfogadható, amit ti ketten elfogadhatónak tartotok. Ha neked ez nem felel meg - ami a kérdésed alapján nyilvánvaló - akkor ne fogadd el! Egyálaltalán ez reális terv vagy csak most kitalálta és álmodozik?

A kiutazás rendben lehet, a gyerek is de a kettő együtt nem! Vagy karrierista és megszeditek magatokat majd 35-38 év körül lesz 1 gyerek akinek teljes biztonságban lesz a háttere, vagy szültök most és a magyar fizetésből fele olyan színvonalon sem fogtok élni. Azért mert korban ott lennétek nem kell gyereket vállalni!!!! Ha megvan a képessége és kitartása, kedve akkor tanuljon, végezze el, de a gyerek akkor felejtős téma szerintem. De egyedi vélemény nem tudom mennyit tudtam segíteni :S

Mi már 35 fölött voltunk, mikor a férjem kitalálta, hogy költözzünk ki Kanadába. A különbség az volt, hogy ő ezt velem megbeszélte, és ha nemet mondok, akkor nem jöttünk volna. Másrészt ő biztosította a hátteret, már otthonról talált munkát. Még így is nehéz volt nekem újrakezdeni a nulláról, a diplomámat nem fogadták el, a nyelvet sem beszéltem jól, most jutottam el oda, hogy én is normálisan keresek. Hitelmenetes kertes házból újra albérletbe költözni, nagy visszalépés volt az elején. Nem tudom mennyi ösztöndíjra számít, de nekünk a havi kiadásunk átlag 4000 $, míg az elején szerényebben éltünk, akkor is volt 2800. A gyerek meg évekig nagy kiadás, nem tudom az USA-ban hogy van, de nálunk csak fizetős bölcsi, ovi van, ha vissza akarsz menni dolgozni.

Én személy szerint örülnék neki, de az a fontos, hogy te mit gondolsz. Ezt nektek kell megbeszélni és átgondolni.

Pedig jó dolog pár évet máshol élni.

En is csak azt tudom mondani, hogy szerintem nem vagy elorebb azzal, hogy nekem egyaltalan nem ferne bele es becsapva ereznem magam, hiszen ismer engem, tudja mik a vagyaim, a terveim es a felelmeim es azokkal ez nem osszeegyeztetheto. Neked mik a vagyaid, terveid, felelmeid?

Ha van bármilyen ellenérzésed, akkor ne menj bele. Mi már évek óta külföldön élünk - bár mi megbeszéltük, hogy Európában maradunk - de az elejétől fogva mindketten nagyon szerettük volna, és akárki próbált lebeszélni minket a kiköltözésről, esélye sem volt. Mégcsak el sem gondolkoztatott. Ezt vagy nagyon akarjátok, vagy nem érdemes belevágni. Még nekünk is iszonyú nehéz volt az újrakezdés egy új országban. Ha nem lettünk volna eléggé motiváltak és lelkesek, akkor szépen hazafújt volna a szél néhány száz ezer forinttal kevesebbel a zsebünkben, mint mielőtt elindultunk. Mert az ilyen kiköltözésnek vannak ám költségei: a repjegytől kezdve (ami nálatok még jóval több is lenne), az albérlet kivételén át a munkakeresésig. Az is pénz, hogy mész állásinterjúkra, meg a belvárosban ügyet intézel, hogy hivatalosan dolgozhass. És fenn is kell magatokat tartani az első fizetésig. Az elején jó ha ez simán megy, nem fog beleférni a gyerekvállalás. És akkor mégcsak az anyagi részét említettem. Ki kell taposni az ottani rendszert is, hogy kapjatok egészségügyi ellátást, ami mindenképpen szükséges, de a terhesgondozás miatt főleg. Sok mindent át kell gondolni.