Amikor stresszebb az életetek hogyan “élitek túl”?

Nálunk két módszer van amit ilyenkor csinálni szoktunk. Egyrészt meg kell tanulni szétválasztani a munkát és a párodat. Csírájában elfojtjuk a vitákat, soha nem vitázunk amikor más miatt vagyunk feszültek. Az első ingerültebb felszólalás után azonnal észrevesszük magunkat, és már jön is a "ne haragudj, ideges vagyok ez meg ez miatt, nem akartam durva lenni". Ettől már el is tűnik a feszültség.

A másik pedig, hogy minden ilyet kibeszélünk otthon, és együtt keresünk rá megoldásokat, eszmecserézünk ezekről a problémákról. Ez egyrészt arra is jó, hogy megmaradjanak a komoly, mély beszélgetések, másrészt oldja a feszültséget szintén, és érzi is az ember, hogy támogatva van és fordulhat a párjához. Meg nyilván ilyenkor születik egy gyakorlati megoldás is. Amihez nem ért ő, ahhoz értek én és fordítva. Egymás szakterületében is kiokosítottuk egymást az évek alatt, szóval bármilyen gond van a melóhelyen arra együtt valamit ki tudunk találni. És amiért még ez nagyon jó az az, hogy így egy közösen megoldandó feladatot csinálunk a dologból, és nem pedig kettőnk között álló problémát.

Nálunk az szokott működni, hogy ha a férjem agyát felcseszik a munkahelyen, akkor felhív engem, elpanaszol mindent, és kidühöngi magát. Ha igényli, akkor elmondom a véleményem is, de a legtöbbször már az is elég neki, ha csak meghallgatom. Így telefonba már kiadja a dühét, és mire hazaér, már úgy lép be az ajtón, hogy de jó itthon, távol a sok hülyétől, a munkahelytől...

Mivel a fővárosban élünk, így gyakran megyünk hétvégén kirándulni, grillezni, ki a természetbe, vízpartra, tüzet rakva, nomádkodni, ez nagyon szuperül kiveszi belőlünk a sok modern kori stresszt.

A helyedben én is támogatnám az állás-váltásban, mert ez rá fog menni az egészségére, egyenes út az infarktushoz.

Én is azt mondom hogy nadrágszíjjat kicsit összébb kell húzni, és másik nyugodtabb állást keresni.

Nem ér annyit ha rámegy a családi élet!

Egy dolog eszembe jutott még egyébként, ami szerintem nagyon fontos. Nincs olyan, hogy stresszes munka. Tudom, hogy közhelynek hangzik vagy lehetetlennek, de egyszerűen csak meg kell tanulni máshogy hozzáállni a dolgokhoz. Meg kell érteni, hogy attól, hogy stresszelsz és aggódsz valamin az nem lesz jobb. Nálunk talán ez segít a legtöbbet, nem idegeskedünk azokon a dolgokon amiken egyébként lehetne, csak tök felesleges. Ha nem tudom megoldani akkor mindegy, hogy nyugotan állok-e hozzá, ha meg meg tudom oldani akkor minek stresszeljek?

Párommal mindketten vezetőként dolgozunk, okunk bőven lenne idegbetegnek lenni. Sokan nem is értik, hogy hogy nem őrültünk még bele. De ahogy megtanultunk nem iegeskedni fölöslegesen úgy lett egyre könnyebb. Tudom, hogy ezt mondani könnyű és valóban nagyon nehéz változtatni a hozzáálláson, de ez segítene a legtöbbet a párodon. Neki kellene egy kicsit máshogyan állni a problémákhoz és sokkal nyugodtabban kezelni. Mert tényleg semmit nem ér, hogy stresszelsz rajta. A megoldásban nem segít, viszont tönkreteszed vele magad. Nem feltétlenül a munkahelyet kell lecserélni, inkább a gondolkodásmódot.

Úgy, hogy nem csinálok problémát a dolgok alakulásából, ergó létre sem jön maga a stressz.

Amikor nem állsz ellen annak, ami van, akkor az élet egy csodálatos játékká változik számodra, és nem egy szenvedés lesz, amit valahogy túl kell élni.