Lehet abból baj ha mindkét fél konfliktuskerülő és inkább nem beszél a problémákról? Vagy pont emiatt illenek össze jobban mint egy olyan emberrel aki próbálná megoldani?

Sem a párkapcsolatban, sem az élet egyéb területein nem lesznek képesek harmónikus érzelmi életre.Ugyanis a konfliktus elkerülése és az önfeladás, tehát valaminek az elfojtás a nem harmónia.

A konfliktus és problémamegoldó eszköztárat és stratégiát kell tehát fejleszteni, hiszen a személyes érdek-képviseleti vállalása nem jelent feltétlenül veszekedés, amitől az ilyen beállítódású emberek rendszerint önsorsrontó módon félnek.

Én például vállalom ha valamivel problémám van, nem agresszív módon, de nyíltan, egyenesen és őszintén.Az erre adott válaszreakció pedig a másik ember jellemét fogja tükrözni, ha veszekedni akar akkor az nem az én problémám és nem megyek bele, mert a veszekedés az mindig a dominancia megszerzésére/megtartására irányul, nem pedig a kölcsönösen előnyös, konstruktív problémamegoldásról szól.

Ezt célszerű tudatosítani és az asszertivitást elsajátítani.

A konfliktuskerülés NEM azt jelenti, hogy nem oldjuk meg a problémákat és nem beszélünk róluk!!!

Ha semmilyen törekvés nincs a problémák megoldására akkor soha nem fog működni a kapcsolat. Attól, hogy valaki kerüli a konfliktust még tudnia kell beszélni a problémákról. Ezt úgy is lehet (sőt csak úgy lehet), ha nincsen belőle konfliktus, egyszerűen csak leülnek a felek és veszekedés nélkül megbeszélik. Ahol megfelelően tudnak egymással kommunikálni a felek ott ez nem okoz problémát.