Hogyan tudnék jobban odafigyelni a páromra?

"Ez általában akkor van, ha olyat mond, ami annyira épp nem érdekel..."

csodás vagy mondhatom.... fuj

Mondjuk kezdve azzal, hogy ha valaki beszél hozzád akkor rá figyelsz, és addig nem nyomkodod a telefont. Akár barátnő, akár barát, akár idegen. Alapvető udvariasság.

A másik meg, hogy az mégis mi, hogy olyat mond ami nem érdekel? Ha valakit szeretsz eleve érdekel minden amit mond. Mert mindig érdekel, hogy mi van vele, érdekel a véleménye, a gondolatai.

Meg itt is fontos a tudatosság. Ha figyelni akarsz rá akkor figyelj... Ennél jobb tanácsot nem tudok adni. Fel kell nőni és felfogni, hogy van egy párod, akire igen is folyamatos figyelmet kell szentelned. Mert egy kapcsolat sem működik magától, csak is minden napos munkával.

Aj-jaj-jajj.

Gyökeres változtatásokra lesz szükség. Bár alapból furcsa, hogy a párod nem érdekel annyira, hogy ráfigyelj, ha éppen mesél valamit... Hát nem érdekesebb, mint egy gagyi újságcikk? Valakivel beszélgetni jó érzés tud lenni (ha kedveled, neadjisten szereted az illetőt), ettől (is) lesztek egy pár.

Ha pedig az a válaszod, hogy "dehát az unalmas amit ő mond", akkor ott már komoly bajok vannak... De remélem nem.

Apám volt ilyen, akinek beszélhettél félórát egy szó nem maradt meg neki, bár ő ki is mondta, hogy "leszarom". Illetve nem is fogott fel sokmindent, mert az alkohol már megdolgozta az agyát. Meg ugyebár a híradó századik ismétlése mindig fontosabb volt, mint amit a családtagjai mondanak...

Bár ez szomorú volt, néha picit vicces is, mikor napokig beszélgettünk valamiről egyhelyiségben vele, de le is zavartuk, anélkül, hogy tudta volna... Hogy lehet így élni?

Az a baj, ha nem figyelsz rá, vagy elhidegül tőled, vagy - ha olyan természetű - másnál fogja keresni a figyelmet. Nem megcsalást kell érteni, inkább azt, hogy "elhagy másért".

Magadba tekints, elég rossz, hogy nem "belülről jön", hogy figyelj rá.

"A másik meg, hogy az mégis mi, hogy olyat mond ami nem érdekel? Ha valakit szeretsz eleve érdekel minden amit mond. Mert mindig érdekel, hogy mi van vele, érdekel a véleménye, a gondolatai."

Ez azért így szerintem nem igaz. Én nagyon szeretem a férjem, de amikor már fél órája részletez egy olyan munkahelyi problémát, amihez egyrészt nem értek, így a felét nem is értem annak, amit mond, másrészt baromira nem érdekel (legalábbis nem a legapróbb részletig), akkor hajlamos kikapcsolni az agyam, erősen kell koncentrálnom, hogy ne kalandozzanak el a gondolataim. De egyébként kérdező ennyi az egész, hogy nem nyomkodsz vagy olvasgatsz semmit és uralkodsz a gondolataidon, nem hagyod őket elkalandozni. Ezt általában már úgy 7-8 éves korára elsajáétítja az ember, tessék gyakorolni, ennyi.

Mintha csak a barátomat olvasnám.

Képtelen felfogni, hogy ha beszélek hozzá, illik rám nézni! Még ha nem is érdekli amit mondok, tegyen úgy mintha. Aztán ennyi. Engem sem érdekel néha, amit mond, mégis bólogatok, megértő fejet vágok, stb. Ennyi a titok.

Akinek ez nem megy, annak az érzelmi intelligenciája a béka segge alatt van.