Szerintetek ezzel elrontottam a kapcsolatom? 19/f többi lent

2évvel ezelõtt ismertem meg a barátnõmet nekem õ volt az elsõ komoly neki is én (csók stb minden téren) elõtte csak kavarásaim voltak semmi több. Kicsit kevesebb mint egy évig minden tökéletesen ment nem szólt semmiért. Aztán elkezdte mondani, hogy szeretne kicsit több idõt együtt tölteni(még külön lakunk) nem érzi szeretném. "Nagyon megváltoztam "elkezdtem baráti társasággal inni cigizni bulizni flegmàzni Mindig jól esett neki, ha elkísértem a munkába, de a másnaposság miatt meg sokszor nem volt erõm józanon se elé menni. Egyre kevesebbet szeretgettem öleltem csókoltam szerintem meg semmi nincs ezzel, a maxot nyújtottam. Ennél több nem ment Szoktam beszélgetni irogatni lányokkal népszerű vagyok a másik nemnél. Nem volt féltékeny,(sose szólt be akik legyeskedtek) csak nem értettem kiakadt amikor õt nem hívtam meg bulizni (csajok hívtak meg) most ha õt nem hívják minek kérdezzem meg akar e velem tartani.Néhány kolléganõmmel van közös képem pl amin fogják a vállam ketten is Több nõ is szerelmet vallott nekem, de én tovább barátkoztam velük ezen is kiborúlt. 0bizalom.. Elkezdte azt hajtogatni nem figyelek rá pl leukémiás gyerekeknek ment mesét olvasni. Nem tudtam melyik nap megy pedig 3-4x elvileg elmondta keddre esik még a mesét is elolvasta de nem mondtam rà semmit csak, nekem nem lenne szívem ehhez. Mikor összekaptunk nem mentem el egy fontos elõadásra (telt házasat tarott) Minden nap hozott nekem valami finom ételt amit õ csinált vagy gyűjtött arra, hogy mehessünk kirándulásra kettesben. Cirógatott mindig mellem volt a bajban stb stb de ezeket miért kellene mindig értékelnem? Mindig a tökéletest várja el tõlem. Pl együtt akart velem szilveszterezni , de elmentünk a családomhoz és már húzta a szàját mert a sógoraimmal iszogattunk kártyáztunk és egyedül érezte magát mert nem hívtam oda. De istenem nem csak õ létezik. Mivel külön laktunk nem távkapcsolat de viszonylag messze csak a munkahely van egy városban õ utazott legtöbbszõr mert nekem nem volt kedvem menni, és amúgy a családommal is foglalkozni kell ha itthon vannak. 1-2hónapig az exem házához se mentem Anyósom imádott, de mivel egyre többet szenvedett mellettem a barátnõm ezért látni se akart. Gondoltam ez a legjobb megoldás ha én nem teszem be a lábam. Az én Anyukám kezdetektõl utálta a barátnõm mert én vagyok a "kicsi" a gyerekei közül. A csajom ismételten azt követelte foglalkozzak vele is szeressem. De nem fogta fel szeretem ennyit tudok nyújtani Én nekem adta az ártatlanságát, nem tudott kielégűlni szerintem így nincs is értelme. Magának ment, de velem nem. Elõfordult nem öleltem meg szeretkezés közben vagy nem csókoltam meg nem bújtunk össze. Ezért sírt. Több szünet is volt a kapcsolatunk során, én kértem lehessek külön. Egy nap már nem bírta tovább elege lett, szakított én pedig kérleltem mondtam õ a mindenem becéztem. Majd elutasított. Azt feleltem minden reggel elé fogok menni õt akarom. Ezt elhitte 3hétig várt.. Nem mentem mert nem álltam rá készen. Kaptam egy üzenetet végleg elveszítettem. Akkor már semmi szépet nem írtam. Szerinte csak a szám jár és nem tudok küzdeni érte Mindig hűséges volt hozzàm, több fiú is kedvelte de senkivel nem állt le, volt egy srác akivel beszélgetett. Mindig elmondta ezeket a dolgokat nekem , és mondtam nem érdekel. A fiú szerelmet vallot már amikor szakítottunk visszautasította(elküldte mit beszéltek mert megvádoltam biztos vele van) olyan szavakkal dobálóztam menj máshoz majd õ jobban fog szeretni, nézd meg hova jutottál. Nem érzek bűntudatot. Csak annyit, hogy lesz még ilyen barátnõm õ nagyon önzetlen volt velem szemben okos, segítõkész megpróbálta megérteni az Anyukámat mellettem volt minden nehéz helyzetben támogatott. Rendkívûl gondoskodó volt Viszont , komolyan vette a kapcsolatunk, tervezett és családsegítõnek tanúl sokszor éreztem túl szakmai szemmel néz engem. Én ki akarom még élni magam bulizni és lesz még ilyen lány ha akarom Ti mit gondoltok helyesen cselekedtem azzal, hogy nem mentem elé nem foglalkozom már vele?