Az normális hogy ennyi idő után hiányzik?

Neked kell eldönteni. Ezt utálom amúgy az emberekbe, hogy ha valami már nem annyira jó (pl. amit mondták, hogy stresszes időket éltetek meg), egyből feladják a másikat, mert nem szeretem így-úgy. Nem akarlak megbántani, de ez a része a mai korosztályodból kihalt. Csak akkor jó egy kapcsolat ha állandóan ott van az a tűz.

Kérdezd meg a szüleidet, persze ha együtt vannak azóta is, hogy ők köztük mindig rendbe volt minden, vagy náluk is voltak hullámvölgyek? Biztos hogy azt mondanák, hogy voltak hullámvölgyek. Csak ők még hajlandóak voltak küzdeni a másikért. A kapcsolatért.

Első voltam.

11-es nagyon jól mondja..

Milyen az, hogy amikor "kihül" egy kapcsolat, és máris szétmennek... Ők tényleg egymást szerették? Nem hinném. Az elején még oké, de hogy ezidő alatt ez a szenvedély arra sem volt elég, hogy megszeressék egymást, az azért ellentmondás.

Mások össze tennék a kezüket, ha legalább lenne valaki, akivel nagyjából elvannak, másnak még ennyi sincs, csak a magány. Ez ennél sokkal jobb volt, de lehet, hogy neked kell "állítani" az elvárásokon, már ami egy kapcsolatot illet, mert lehet hogy bármelyik kapcsolatod ugyanígy kihülne. Talán többet vársz el egy kapcsolatól, és nem tett elég boldoggá. De az is lehet, hogy nem tudtad mint személyt szeretni, hiszen akkor nem mentetek volna külön. Ő láthatóan jobban ragaszkodott, ha rögtön megbánta a szakítást.

Ez még menthető, de ott folytatjátok, ahol abbahagytátok. Aki szakított, annak illik lépni, de meg lehet keresni ürüggyel is. Ha neki tényleg sokat jelentett ez a kapcsolat, akkor még ő is nyitott lehet.

Nem értem egyébként hogy igazán mit szeretnél, mert ha folytatni szeretnéd, akkor lépni kellene. Ez nem arról szól, hogy megalázó-e vagy sem, hanem hogy fontos-e...