A nőknek rendszerint kevésbé van hobbijuk, kevesebb (nem háztartásbeli) munkát vállalnak?

Hát jó kérdés, én ezt nőként másoknál meg sem figyeltem...

Részemről nem abba a kategóriába esem, amit mint jelenséget leírtál, de egyáltalán nem kizárt, hogy igazad van.

Nálam én épp fordítva vagyok így. Nem tudom hogyan segíthetnék a páromnak, hogy feltalálja magát ha “unatkozik”. Én ezt a szót kb 10 éves korom óta nem ismerem :D...

De sokszor azért mert ő unatkozik engem is “feszélyez” hogy bezzeg én baromi jol elvagyok magamban, de ő max telefont tud nyomkodni VAGY pénztől függ bármit csinálna.

Nekem nem kell pénz ahhoz hogy egy életre is lefoglaljam magam (grafikusművész vagyok így eleve ez a hobbim, de olvasni, előadást hallgatni stb ehhez nem kell pénz)...

Megfigyelve páromat én arra jöttem rá valahol, de nem biztos, hogy helyes a felismeréd, hogy a rossz felfogásból jön az, hogy pl pénz nélkül nem lehet szórakozni vagy hobbit űzni, vagy hogy semmi sem érdekel. Ez valahol egy önelhagyás vagy önismeretlenség. Én folyamatosan tanulom gyakorlom az önmegismerést és ezalapján sokmindenről TUDOM, hogy mi tesz jót nekem stb.

Ki milyen virágot szakított...

Én dolgozom, mellette kiállításokra, koncertre, előadásokra, baráti programokra járok. Érdekel a rajzolás, fotózás, kirándulás, stb. Pedig én alapvetően introvertált vagyok...

Hobbim van, csak időm nincs rá.

Ti még nem éltek együtt, szóval rátok pont kevésbé igaz ez, de én nagy általánosságban azt látom, hogy a nőknek a sok egyéb teendő miatt nincs ideje hobbira. Mondjuk mi kb ugyanannyit dolgozunk, de ha hazaérek, akkor többnyire rendet rakok, ha úgy van, akkor vacsorát főzök, a macskát ellátom és jàtszok vele, majd leülök gép elé, átgörgetni a hírfolyamot, meg megcsinálni a dolgomat (ok, ezt hívhatod hobbinak, mert önként vállalt :D) napi fél-egy óra kb. Utána már nem jut idő másra.

Persze, nyilván a párom is segít, ha ő ér haza hamarabb, ezeknek egy részét àtveszi, de a később jövetel miatt akkor ugyanott vagyok időben.

Ha nagyon korán végzek valamiért, na, akkor mondjuk jut 1-2 óra "énidő", de akkor aktív hobbi helyett annak is örülök, ha kézbe veszek egy könyvet, vagy csak telefont nyomkodok, szóval passzívan pihenhetek. Ha mondjuk járnék fodrászhoz kozmetikushoz ilyen helyekre, akkor az töltené ki ezeket az üres órákat.

Párom volt, hogy fel is rótta nekem, hogy én bezzeg sosem csinálok "semmit" szabadidőben.

Csinálnék én, csak mikor? :-) Kreatívkodnék leginkább, de ezeket nem lehet előkapni napi fél órában, hogy most van egy kis időm.

Szerintem ez nem nemtől függ, inkább személyiségtől. Ill. hogy ki mit lát hobbinak. A színházba/moziba járáson kívül a legtöbb hobbim elég otthonülős (és sokaknak a színház, mozi sem hobbi, mert jaj, az nem olyan aktív, és csak befogadószerepben van az illető)... eljárok edzeni heti 2-3x, de az nekem nem hobbi, hanem az egészségem miatt kell járnom. De a többi dolog, amit szeretek, az bélyeggyűjtés, olvasás, kézműveskedés.

Egyébként nálunk pont fordítva volt, és az egyik oka ez volt, hogy az exemmel szakítottunk. Egyszerűen nem lehetett vele minőségi programot szervezni, mert jaj, most ilyen fáradt, jaj, most nincs kedve... meg "jaj, ezt szívesen csinálnám, de te nem tudnál velem jönni /unnnád magad", aztán megmondtam neki, hogy nyugodtan menjen el, nem kell egymás popójában lenni... aztán mégsem ment el, szóval eléggé gyanítom, hogy csak kifogásokat keresett.

28N