Miért vagytok páratlanul? Várjatok az égi áldást?

Éveken át tartó viszonzatlan szerelmek. Nem vagyok kelendő. (31/F)

Én sokáig voltam kapcsolatban aztán élveztem az egyedüllétet, függetlenséget, hogy csak a saját dolgaimmal tudok foglalkozni, de mostmár hiányzik egy társ akivel megoszthatnám magam. Hogy eddig miért nem jött össze, hát nagyon ritkán fog meg valaki és igen beismerem, hogy magasak az elvárásaim. Az a 2-3 ember aki érdekelt volna valamiért nem láttak bennem többet, vagy nem akartak látni, vagy nem tudom de nem lett belőle kb. semmi. Egyébként sajnos nem túl kompatibilis az időbeosztásom egy kapcsolat számára, be vagyok eléggé táblázva, de gondolom mindent meg lehet oldani, ha tényleg rámtalál az akivel működni fog. Valószínűleg idealista is vagyok, de nem akarom lejebb adni, megalkudni 24 évesen, inkább várok az "igazira". Bár manapság nem is nagyon kezdeményeznek a férfiak, ami elég szomorú, de így nincs nagyon kísértés se. (Mármint ha nem arra gondolunk, hogy alkalmi kapcsolatot akarnak részegen)

Mert egy hülye idióta nő vagyok,aki egy még nagyobb idiótának szentelt 10 évet.visszafogadtam vagy 8szor. Újra és újra megbántott,míg végre el nem hagytam őt végleg. Azóta képtelen vagyok nyitni más felé,annyira bezártam.félek,nem merek érzelmeket befogadni.32/N

16: És mégis ki nem sz_rja le az időt, most komolyan? Mindenki ugyanoda tart, a domboldalba, minek rohanni? Ha 31 évig nem volt senkim, a legnagyobb ökörség lenne 1 hét ismerettség után összebútorozni valakivel például. A szerelem olyan mint a fing, ha erőlteted, sz_r lesz! (31/F)