Volt már durván féltékeny párotok?

Voltam! Zavart ha mas lanyokkal beszelt, ha barmit likeolt akit csinosnak azaz “ram veszelyesnek” ereztem. En mondom, hogy beteges volt :). Ez nem egy egeszseges lelki allapot ugyanis. Azt lehet csinalni, hogy vagy erot vesz magan az, aki feltekeny es valtoztat a hozzaallasan, vagy sajnos ramegy a kapcsolat. Mas megoldas nincs. A feltekenyseget teljesen ki lehet uzni magunkbol ha rendbe tesszuk onertekelesunket es megtanunk BIZNI a parunkban.

Sosem voltam amugy feltekeny tipus de rovid ido alatt ket nagy atveres utan sajnos elegge megingott a labam alatt a talaj es ezt a kovetkezo egyebkent nagyon rendes kedves es turelmes pasi itta meg a levet. Turelmenek koszonhetem, hogy megvarta mig kigyogyulok ebbol. Nem vagyok ra buszke de az onismeretemben elore lenditett. ;)

Volt egy baratom aki betegesen feltekeny volt. Ahogy betoltottem a 18at, elmentem egy suliba jelentkezni, ahol latta hogy vannak (nalam fiatalabb) sracok akiknek bejovok, osszetepte a jelentkezesi lapot, hogy en nem fogok iskolaba jarni, elvegre mar nem vagyok tankoteles (anyad).

Volt egy masik is, o rendszeresen bujkalt, jott utanam mindenhova meg akkoris amikor nem tudtam rola, figyeltetett a haverjaival, volt 2 autos uldozes is.. A legszebb az volt amikor egyik (ferfi) haverommal mentunk a dolgunkra es o ezen annyira kiakadt, hogy be akarta torni a srac kocsijanak a szelvedojet.

Volt. Nem véletlen lett ex. 10 hónapig voltunk együtt. Eleinte csak àllandóan a nyakamban lihegett, tapadt, hívogatott, üzeneteket írt, folyton ott akart lenni . Eléggé zavart, úgy éreztem megfulladok, hogy nem tudok 2-3 óràra úgy elmenni a baràtnőimmel hogy ne hívna negyedórànként minden oké e, hogy vagyok, hol vagyok, kivel mit csinàlok. Mikor leültem vele megbeszélni megsèrtődött, nem értette mi ezzel a baj hisz ő csak szeret...de megígérte hogy visszavesz. Nem vett. Hàt kezembe vettem a dolgot, kinyomtam a telefont ha hívott, smsre nem vàlaszoltam. Akkor ezért balhézott, hogy képzelem ezt, aggódik blablabla. Aztàn kibukott belőle hogy attól fél megcsalom. Megbeszéltük, hogy szimplàn csak térre, szabadsàgra van szükségem. Ígért fűt fàt de egyre többször vàdolt hűtlenséggel alaptalanul. Egy idő utàn màr azt merte mondani, hogy megtiltja, hogy talàlkozzak a baràtaimmal. Kiröhögtem és ugyanúgy eljàrtam, több lett a veszekedés. Mikor elegem lett és szakítani akartam sírva könyörgött, megvàltozik, csak ne hagyjam el. Utolsó esélyt kért. Megadtam neki, de hiba volt. Pàr hét nyugi utàn ment minden ugyanúgy. Végül az egyik hisztirohama utàn nagyon összevesztünk, lelépett, majd màsnap reggel sírva jött haza és rengetegszer bocsànatot kért. Kérdezgettem mi baja, nagy nehezen bevallotta , hogy a veszekedésünk utàn, elment, összefutott egy haverjàval és együtt elmentek egy hàzibuliba ahova a haverja igyekezett. Ott aztàn exem talàlkozott valami csajjal akivel részegen össze is feküdt.

Èn közöltem, hogy akkor itt és most van vége a kapcsolatunknak. Begőzölt és felpofozott. Őt egy csaj nem dobhatja, stb... Visszaütöttem, aztàn elkezdtem összepakolni a dolgaimat. Közben üvöltözött hogy nem hagyhatom el, soha senkinek se fogok kelleni, megkeseríti az életem, öngyikos lesz , erre mondtam hogy ez az ő döntése, részemről- nincs akadàlya, nem fog hiànyozni. Aztàn csak tovàbb alàzta magàt azzal hogy térdre borult és úgy könyörgött... Engem nem érdekelt, otthagytam. Utàna fél évig hívogatott, smsezett szóval szàmot kellett cserélnem.

Pàr éve megtalàlt facebookon, még mindig ezen lovagolt, és személyes sértésnek vette, hogy rég férjhez mentem:) Azt írta összetartozunk és megvàrja míg elvàlok. Elmebeteg szegény. Szànalmas. Le is tiltottam, azóta nyugi van. Kicsit hosszú lett...:)