Valóban én vagyok betegesen féltékeny?

A páromnak van egy lány ismerőse, valamelyik haverjának az exe, nem tudom már, honnan ismerik egymást.

Tavaly a lány kitalálta, hogy eljönne hozzánk egy hétre, mert külföldön élünk, és itt még nem volt. Belementem, miért ne. De a párommal kitalálták, hogy ők majd ketten szerveznek programokat, elmentek együtt vacsorázni, meg túrázni két alkalommal (gyalog ill biciklivel) kettesben, engem meg itthon evett a fene egyedül.

Nyáron mi is mentünk hozzá 2 napra, de én nem ismerem a várost, ahol ő él. Erre ők ketten a párommal kitalálták, hogy elmennek egész napra (reggel 10-től éjfélig) iszogatni, szórakozni, de én nem mehetek velük, úgyhogy maradhatok a csaj lakásában filmezni addig, vagy ha valamelyik barátnője (akit én nem ismerek ugye) ráér, akkor menjünk el az idegen csajjal shoppingolni.

Itt már kiakadtam, mert az egy dolog, hogy otthon maradjak egyedül, de egy idegen városban, idegen lakásban azért már ne, mégis mit csináltam volna egész nap bezárva?

Illetve a csaj nagyon törte magát, hogy kiköltözhessen, de velünk szeretett volna lakni egy évre vagy kettőre, hogy ne kelljen lakbért fizetni (mi fizetünk, de ő ingyen gondolta).

Itt már kiakadtam, el is halasztotta a párom, hogy átgondolja. Sokáig nem is beszéltek. Erre nemrég derül ki, hogy a csaj hívta a páromat Amszterdamba karácsonyra kettesben. A párom nemet mondott, és mondta, baromira bánja, hogy akkoriban mindig azt csinálta, amit az a lány mondott, mert az szította ellenem, és azt hitte, hogy velem van a baj, és szigorú vagyok.

Tényleg én voltam szigorú, vagy ez nem fér bele?

31F, 24L és 28L (a másik lány)