Van értelme megjavítani? Próbálkozzak még?

Mindketten 25 évesek vagyunk. Mostanában egy picit több volt a veszekedés mint kellene.

Én egy kicsit érzelmesebb, érzelgősebb férfi vagyok. Jobban idegeskedek a kapcsolatomon, mint mások. 10-ből 9-szer azon siklunk el, hogy kevésbé fejezi ki a szeretetét, mint ahogy én azt elvárnám, vagy ahogy az eddigi kapcsolataimban kifejezték. Egyszerűen nem akarom elhinni hogy ha szeret akkor belülről fakadó kényszer ne legyen benne az ölelésre, néhány jó szóra, egy simításra vagy bármire. Kicsit kimerültem az állandó idegeskedéstől, hogy mi lesz velünk. Én szeretem ha egy stabil háttér van mögöttem, aki haza vár, és szeret, törődő.

Kicsit úgy érzem hogy ezt a kapcsolatot egyedül akarom megmenteni, egyedül pedálozok. Egyáltalán nem hajlandó beszélgetésre, csak szurkálódásra ha beszélek. Végig hallgat nagy csendben de ennyi.

Legutoljára a barátnője elött beszélt velem megalázóan, amire nagyon ráförmedtem, ő pedig úgy csinált mint aki nem is tudja miről van szó.

Én megbeszélés nélkül nem igazán tudom elengedni a sérelmeimet, de ő még sem hajlandó rá.

Legutóbbi összeveszéskor megbeszéltük hogy reggel 9 óra magasságában hoz nekem reggelit a munkahelyemre (hogy ne legyen gixer, azért vettem a boltban reggel). 11 órakkor kerestem hogy miújság, mert nem jött. Majd küldött egy képet hogy ő igen is keresett, csak én nem vettem fel. A képen 3db megszakított hívás volt (ami foglaltat jelent). Nagyon jól tudja, hogy nem kapok semmi értesítést róla ha keres hívás közben. De el nem ismerné, hogy nem akart enni hozni. Mindig jobban esne ha megmondaná, nem akartam enni vinni mert haragudtam rád, mint hülyének néz, mint aki nem tudja hogy foglalt vagyok. Mondtam neki hogy hagyhatott volna egy üzenetet, ha annyira keresett, kár mártírkodni. Nagyon zavar, és nagyon rosszul esett, főleg hogy megjátsza az egészet.

Én 2 hete már egyszer össze szedtem a cuccomat, de pakolás közben megállított. Akkor is arról volt szó, hogy nem volt hajlandó megbeszélni a dolgokat. Torkig lettem ezzel. Most megint ugyan úgy érzem magam. Rossz. Nagyon nem úgy gondolom, hogy egyedül kéne tennem a kapcsolatért.

Tegnap késő este értem haza, nagyon sokat dolgozok, hogy ne legyen gondunk. De már hajnalban mennem kellett tovább dolgozni, így reggel felébredt mikor en is keltem. Látta hogy nagyon ki vagyok, rákérdezett hogy mi van, én csak annyit mondtam hogy nagyon fáradt vagyok, majd elmentem. Nem igazán vagyok ehhez hozzászokva, hogy ölelés minden nélkül távozzak reggel. Napközben hívott, biztos érezte rajtam a reggelit, így nagyon nirmális volt. De aztán ismét ennyi. A sérelmek nincsenek elengedve, mert nem beszéltük meg a dolgokat. En soha semmit nem vágtamna fejéhez, mindent ugy beszélek vele hogy minél kevésbé de inkább egyáltalán ne legyen bántó.

Fontos kiemelni, hogy nincs munkája. Egy 3 éves kisgyereke van. Nagy vonalakban én tartom el őket.