Nektek hogy esne (200km-es távkapcsolatban), ha a párotoknak azt mondanátok, hogy elutaztok hozzá, ő pedig azt mondaná, hogy örül és nagyon várja, de nem muszáj ekkora áldozatot hoznom érte?

Nekem is hasonló dolog futott át az agyamon, mint az utolsónak.

Ne ismerem a barátod, de nekem ez a mondat úgy jönne le, mintha neki tök mindegy lenne (jó, ha jössz, meg az is, ha nem).

200 km nem akkora távolság, a másik fél sem szakadna bele, ha megtenné. Mióta vagytok együtt?