Mit csináljak, ha nem hiszem el, hogy szerethető vagyok és emiatt szakításon gondolkozom?

Súlyos önbizalomhiányban szenvedsz és nem szereted magad.

Foglalkozz önismerettel, önszeretettel.

Hallgasd meg a következőket:

https://www.youtube.com/watch?v=FajXwEj1r6Q

https://www.youtube.com/watch?v=j95evwGHvlA

ui.: Ahogy Csernus Imre szokta mondani, zsák a foltját mindig megtalálja. Hasonló a hasonlót vonzza.

Ahelyett, hogy szakítanátok, fejlődhetnétek együtt. Két önbizalom hiányos, önszeretetben nem jeleskedő egyén elkezdhetné egymást motiválni.

Tanuljatok együtt.

Ha emiatt szakítasz, ugyanez a probléma fel fog merülni a következő kapcsolatodban is. Tehát vagy dolgozol magadon és együtt maradtok, vagy választod a magányt, de új kapcsolatba kezdeni szinte teljesen felesleges. Ez az érzés hatványozottan fog előjönni, ha szerelemből választasz. Ha lejjebb adod, mert azt gondolod, hogy egy kevésbé jó pasi majd tud szeretni, akkor egyrészt tévedsz, mert semmi sem garantálja, hogy egy kevésbé jó pasi ne egy bombanőről álmodjon titokban, másrészt nem leszel boldog szerelem nélkül, a kisebbségi gondolataid pedig ugyanúgy megmaradnak. Egy esetben érdemes szakítani, ha a párod még erősíti is ezeket a kisebbségi érzéseket benned: tehát sosem dícsér meg, fanyalog, ha a külsődről van szó. Én ezt átéltem, mert ugyanígy nem tudtam magam elfogadni. Van egy csomó testi hibám, korábban vasággyal együtt voltam 43 kg és 168 cm (azóta már nőiesebb a külsőm). Ennek ellenére azért még én is megtaláltam magamban azt, ami szép: az arcom, a szemem, stb...A korábbi partnerem, akibe nem voltam szerelmes, mindig erősítette az önbizalmamat. Ilyen dolgokra gondolok, mint hogy minden munkatárásának mutogatta a fényképemet, mindig minden körülmények közt büszkén szorongatta a mancsomat, boldog-boldogtalannak bemutatott, szinte szétvetette a büszkeség, hogy én vagyok a barátnője. Következő párom, akibe szerelmes voltam, na ő épp az ellenkezője. Elengedte a kezem mások előtt, képes volt levegőnek nézni, nem szólni hozzám olyan társaságban. Ha faggattam a külsőmről, soha egy épkézláb dícséret nem hagyta el a száját azon kívül, hogy átlagos vagy és téged a legtöbb férfi átlagosnak lát és megfelelő vagy nekem. Mondott egy-két nagyon szép dolgot is, de a külsőmet szinte sosem dícsérte. Ettől függetlenül a tettei arról árulkodtak, hogy imád, főleg az elején a csillagos eget is lehozta nekem, de az önbizalmamnak nem tett jót. Ez azért is fáj nagyon, mert 10 év után, amikor már minden összeomlott bennem és beleszerettem másba, hirtelen gyönyörű lettem és úgy nyilatkozott rólam, hogy képtelen elfogadni, hogy egy ilyen Nőt elveszít. Miért nem látott engem korábban ennyire szépnek? Nem éreztem soha azt, hogy büszke lenne rám. Nekem azt hiszem, váltanom kellett volna. Nem tudom, a te párod milyen, erősíti vagy gyengíti az önbizalmadat. Ettől függetlenül egy olyan nő, aki szereti magát és nem másoktól várja a visszagigazolást a külsejét tekintve sem, az valószínű tökéletesen boldog lehet olyan férfi mellett is, aki nem szeret dícsérni. Tehát tény, hogy elsősorban magadban kell rendet rakni. Én nem voltam soha megcsalva, még akkor se, amikor nem volt szex évekig. Mást meg dícsér a párja, de közben dícsér még 20 másikat is. És olyan is van, aki csak téged dícsér, akinek te vagy a legszebb. A párodat te ismered, te tudod, jót tesz-e neked, illetve megéri-e kitartani mellette. Nálam alapvetően az a gond, hogy anyukám szintén leélte az egész életét apám mellett abban a tudatban, hogy apám nem volt belé soha igazán szerelmes és nem volt vele soha elégedett és ha majd ő meghal, biztos hogy keres magának egy huszonévest. Az én anyukám hamar megöregedett. Amikor haldoklott, a kórházban azt hitték, a nagymamám. Máig emlékszem, apámnak ez mennyire fájt, akkor jöttem rá, hogy ő nem látta öregnek. Ő mindig látta benne azt a csinos fiatal lányt, akivel 25 éves korában megismerkedett. Csak sajnos ő se volt az a fajta, aki erősítette volna ilyesmi vallomásokkal anyám önbizalmát. Miután anyukám meghalt, egy este először apám szájából hallottam a megismerkedésük történetét és akkor jöttem rá, hogy nagyon nagy szerelem volt köztük. Anyám verziójában az egész másként hangzott, tarkítva esetekkel, amikor apámra pornóújságok társaságában talált rá, stb...Anyukám után apám következő élettársa egy olyan nő lett, aki kicsit hasonlított anyukámra. A következő se egy huszonéves pipi volt, sőt, anyukám szépségkirálynő volt hozzá képest. Apámnak nem a külső volt a lényeg, bár aláírom, hogy szembeötlően mindig úgy választott nőt, mintha az elvesztett anyukáját akarná pótolni, néha úgy éreztem, a cipőjét se tudja már nélkülük befűzni. De akkor is szerette anyámat, ezt utólag tudom és nagy kár, hogy anyám soha nem volt ebben biztos. Apa nem volt ez az udvarló típus, nem hozott csak úgy virágot, nem dícsérte a külsejét. De amikor beteg volt, és nem keveset volt beteg, képes volt naponta beutazni munka után a kórházba, heteken, hónapokon át. Rettenetesen megviselte a halála.

És attól tartok, én megismétlem kicsit anyám sorsát.

Anyukám is erősítette bennem ezeket az érzéseket. Volt egy fiú, 19 éves korom körül ő volt a nagy szerelem, és amikor először hívott fel otthon telefonon valami nagyon átlátszó ürüggyel és annyira átlátszó volt, hogy alig bírtam ki nevetés nélkül, maga a sztori, ahogy megszerezte a telefonszámomat, istenem, akkor is tudtam a szívem mélyén, ma meg 40 éves tapasztalt nőként még jobban tudom, hogy csak egy kicsit bátorítanom kellett volna. De akkor anyám megkérdezte, ki hívott és amikor megmondtam, és látta a ragyogó arcomat, azt mondta, nem szabad ennyire függeni egyetlen fiútól és nem szabad ennyire csak egyet akarni. Akkor megértettem, hogy biztosan csak beképzeltem és nem is volt ürügy és tényleg csak azért hívott fel, amiről dadogott ott a vonal túlsó végén. És minden mindegy volt már. Sose hittem el, hogy egy ilyen férfinek én ne csak szamár lennék a ló helyett. Pedig akkor, amikor a kolléganőmtől elkérte a telefonszámomat, ott volt egy barátnőm is, aki elmesélte, hogy akkor már neki is gyanús lett a srác, a kolléganőm pedig nyílegyenesen rákérdezett a srácnál, hogy miért nem fog meg magának engem???

Szóval mielőtt butaságot csinálsz, gondolkodj. És hozzáteszem, igazából tényleg van olyan, amikor a külső már csak egy lényegtelen momentum. Mert a másiknak olyan a személyisége, hogy szereted mindenestül, a testi hibái ellenére is. Bár ilyenkor azért az szokott lenni, hogy szépnek látod azt is, ami szerelem nélkül nem annyira tetszene.