A férjem érzelmileg megcsalt, sokszor bántott meg. Régi dolgok, de nem tudok felejteni. Velem van baj?

Az elején sok probléma volt. Bár én hamar megszerettem, ő sokat kritizált (volt, hogy együttlét után is az alakomat - volt egy kis oldalam és sajnos nem mindenhol vagyok feszes, mert nagyon sokat fogytam). Okos, helyes pasi, kedves is általában és hát a szerelem vak, így lapoztam. Volt, hogy az én ismerőseimmel voltunk bulizni és mivel nem ismerte őket (lányok), az volt a téma, hogy engem szivatott, engem piszkált. Nem éreztem jól magam, fájt a fejem is, de nem mentünk haza, mert az egyik lánynak volt a nevnapja és neki szivatott, én meg kb hátul kullogtam. Otthon elmondtam neki, hogy milyen gáz volt, mennyire megbántott, de a válasz az volt, hogy sajnálja, de senkit nem ismert és nem tudott mit mondani. Utána 1-2 hétre rá azt mondta, hogy szeretett már lányt, de belém nem szerelmes. Hozzáteszem sajnos a szülei nem szerettek és folyton nyomták neki, hogy milyen vagyok-nyilván ez sem segített. Aztán összeköltöztünk és kevesebb befolyással bírt a családja. Beteg vagyok, így a kapcsolatunk alatt felszedtem jó pár kg-ot, és korábban azt mondta, hogy már játszott szakításnál ez nála. Kifejezetten sokszor nézett pornofilmet, ami elvileg mostanra már változott. De akkor is , mikor naponta szexeltünk. Volt, hogy egy rokonomra elégítette ki magát, mikor már 4 éve együtt voltunk. Nagyon nehéz nekem erre a nőre úgy nézni, hogy ne jusson eszembe, a páromra meg végképp, mert nemrég mondta el. Vannak gyerekek, házasok vagyunk... Azt mondta, hogy nem jelent semmit, nem is kedveli azt a nőt, de mégis ezt tette, úgy, hogy akkoriban meg is kérdeztem tetszik-e neki, mert fura volt. Letagadta és leszólt, hogy biztos féltékeny vagyok a nőre. Ezt sem tudom megbocsátani, mert úgy érzem elárult. Egyébként remek apa, de én sokszor dühöt érzek csak iránta mióta tudom. Előtte azt hittem, hogy, ha pornót néz is, valójában másra nincs szüksége, csak én vagyok a valódi fantáziájában. Hogy soha nem gondolna hús-vér emberre, akit ismerünk. Ez a nő jóval vékonyabb mint én, és igyekszik hasonlítani rám, talán ez is szerepet játszhat. Korábban nem egy pasit le akart csapni a kezemről. A férjem elmondása alapján szeret és soha nem csalna meg, ezek is régen voltak, de nekem más, mert én most tudtam meg. Pár éve volt ez pl. Ő ki is akad, hogy nehezemre esik tovább lépni, mert nem csalt meg. De úgy gondolom, ha az egyik fél megcsalásnak érzi, akkor az az. Mindig is probléma volt az, hogy nem éreztem, hogy fontos lennék neki. Sokszor úgy alakította, hogy nem volt időnk egymásra. Munka után is volt mit csinálnia, ami nem a "velem együtt csinálni valamit" volt. De úgy gondolja ez hozott minta otthonról, ahol nem mutatták ki az érzelmeiket. Rendben, de 10 év alatt változtathatott volna valamennyit. Jelenleg a gyerekek elviszik az időt és már nem töltünk együtt kettesben időt. Ritkán csak, de megkaptam azt is, hogy túl görcsösen akarom. Én őt akarom, egy társat, mert magányos vagyok a kapcsolatunkban. De nem igyekszik. Nem érti, hogy miért eszem magam ezen az 1-2 régi dolgon, de igenis, ha úgy érezzük a párunk érzelmileg megcsalt, azt nem 1 nap megbocsátani vagy elfelejteni. Főleg, ha nem igyekszik. Tudom, pasiból van, mi nők túlkombináljuk stb... De én néha úgy érzem nem bírom tovább mellette, mert nem adja meg, amire vágyom, nincs már semmi önbizalmam és tényleg csak a gyerekeknek tud adni. Mondta, hogy ezt észreveszi és zavarja, de nem tesz semmit. Semmit. :( kérlek segítsetek, hogy mit tehetnék még azon kívül, hogy őszintén beszélek vele a problémákról. Mindent meg tudunk beszélni, csak nem változik az ég világon semmi. :(

30/N