Mit tesztek ha pártok vitáshelyzetben hátatfordít és elvonul? És ezt folyamatosan teszi? Fontos kérdésekben rábolint és később kritikus viszonyul a dologhoz?

Megkérdezném miért csinálja ezt, és megbeszélném vele, hogy nekem ez nem esik jól, és hogy a későbbiekben a problémák elnapolása gondokat okozhat.

Igyekeznék a vitás helyzeteket is békésen megoldani, elismerve a másik gondolatainak értékességét, esetleg (részbeni) igazát, úgy vitáznék, hogy az ne egy verseny legyen vesztessel, meg győztessel, hanem egyszerűen egy kérdés eldöntése. Figyelnék rá, hogy ne billenjen el a mérleg egyikünk oldalára sem, hiszen ha együtt vagyunk, akkor valamennyire csak egyet értünk a másik elveivel, gondolataival, így aztán nem okozhat problémát, ha egyszer az egyikünk, máskor a másikunk igaza/akarata érvényesül. (Persze nem feltétlenül libikókaszerűen, hanem átlagban nézve)

A férjem ilyen volt .Borzalmas. Ha pedig (pont emiatt) felemeltem a hangomat, akkor még én vagyok a kibírhatatlan szerinte. Én már volt olyan, hogy belöktem a székbe, és mélyen a szemébe nézve mondtam neki, hogy "most pedig végighallgatsz". Még akkor se nézett a szemembe.

Volt, hogy szívrohamot produkált inkább.

Mi különváltunk. Én nem ilyen vitakultúrából jöttem, a mi családunkban mindent meg lehetett beszélni, ütköztetni a véleményeket, és kihozni belőle, amit lehet.

Ilyen emberrel borzasztó élni. Az a baj, hogy ők így vannak "összerakva", exem szerint pl. én voltam a szarkeverő. Csak mert beszélni akartam a problémákról.