Hogyan oldottátok meg a párkapcsolati gondjaitokat? Mennyi idő után kezdtek el ezek előjönni?

Nagyon sokat beszélgetünk, néha vitázunk. De amikor valamiben nem értünk egyet az nem íjra sosem felül azt, hogy egymást tiszteljük és szeretjük ezért sosem megy át személyeskedésbe vagy akár kiabálásba ha valamit máshogy gondolunk csak elmondjuk egymásnak az ész érveinket, érzéseinket s ebből próbálunk kihozni egy megfelelő lehetőséget.

Mindig minden nap van egymásra minőségi idő szánva bármi van is.

Minél többet vagy valakivel s szereted annál jobban ismered. Minek örül, mikor mi bántja, mitől frusztrált s ilyenkor hogy kell azt lereagálni. Van aki beszélni szeret ilyenkor, vagy egyedül lenni, vagy kifutni kicsit a világból. Ilyenkor az a legjobb ha ezt tiszteletben tartjuk.

Ha nem kedveljük a másik családtagjait de tudjuk számára fontos akkor nem szabad foglalkozni az ilyen emberrel mert a kedvesünket bántjuk a megjegyzésekkel.

Folyamatos a kommunikáció, kompromisszum.

Viták vannak, persze, de nem vérre menőek :)

Amikor még volt párkapcsolatom, többféle "gond" is felmerült. Ezeknek egy részét megbeszéléssel, tudatosan sikerült megoldani (én túlérzékeny voltam, ő felelőtlenül ígérgetett dolgokat aztán rajtam kérte számon, ő volt, hogy önző volt a szexben, én keveset házimunkáztam) - ezek közül pl. a házimunka nyilván összeköltözéskor jött ki, az nálunk 4 év után volt... a többi hamarabb, olyan 1-2 éven belül. Aztán voltak olyan gondok, amiket egyszerűen nem lehetett megoldani, és ezért szakítottunk (vagy pontosabban nem tudom, hogy emiatt múlt-e el a szerelem, vagy a szerelem múlt el előbb, és ezeket használtuk fel indoknak)...

pl. én aktívabb vagyok, mint ő... egy idő után én nagyon keveselltem az együtt töltött minőségi időt, programokat. Egy idő után nem bírtam, hogyha rajta múlik, akkor csak fekszünk az ágyban és tévézünk. Meg nekem több igényem lett volna szexre, ami havi 1x volt max, és akkor, ha én kezdeményezem... közben meg ő elvárta, hogy bújjak meg simogassam 24/7, akkor is, amikor épp otthonról dolgoztam... ami meg nekem volt megterhelő, mert nem vagyok egy ilyen überbújós típus, de nem is az összebújással volt gondom, hanem azzal, hogy amit elvárt, anagyon nem volt arányban azzal, amit én kaptam tőle. Én éjjeli bagoly típus vagyok, ő inkább reggeli - amivel addig nem volt gond, amíg be nem punnyadt... azt utáltam, hogy nem lehet vele komoly programot szervezni hétköznap estére, mert 34 évesen már olyan naggggyon fáradt volt este 8kor, hogy kb. vegetatív állapotban volt. Őt meg zavarta, hogy én mondjuk este 11 felé még fent vagyok és olvasok mondjuk. Ezeket nem tudom, mikor kezdtek előjönni, de a programhiány olyan 4,5 év után kezdett feltűnni, a többi az 5-5,5 év után.