Szerintetek létezik az, hogy valaki soha nem tud kivenni egy pár nap szabadságot, hogy együtt legyen a családjával?

Elözmények:

Férjem folyton dolgozik, mert gyüjteni akar, ehhez most kitalálta, hogy magán bizniszbe sueretne kezdeni, és ennek megvalósításához a fix munkája mellett maszekol. Majd hozza az egyik munka a másikat alapon - de nem érti meg, hogy oké ez így van, csak egy fenékkel nem lehet két lovat megülni.

Most éppen ott tartunk, hogy sok az alap munkája, meg elvállalt valami nagyot maszekba is. Mindig azt mondja, hogy nyáron több a munka, de az év többi részében sem vesz ki pihenőt. Karácsonykor is csak azt a plusz 1-2 napot amit feltétlenül muszáj. Közben meg a kislányunk este fél-1 órát van együtt az apjával, hét végén max vasárnap, dehát ezek meg olyan gyorsan eltelnek mintha nem is lennének.Én is mellőzve érzem magam, de a kislányunkat is nagyon sajnálom.

És amin most összevesztünk. Már kb május óta mondom, hogy odahaza nálunk, várnak az én rokonaim minket, találja ki, h mikor tudunk együtt lemenni. Májusban semmit nem szól, junius, július is eltelt és itt van augusztus. Mondtam neki, hogy akkor múlt héten menjünk le, vártam, hogy akkor kérdezi pontosabban, vagy ő mond valamit. De semmi. Jó, akkor múlt hét vége felé mondtam hogy ezen a héten szerdán előre utazunk a kislányommal (hogy neki ne kelljen annyi nap szabit kivenni, majd utánunk jön csütörtökön vagy pénteken legalább, akkor tudunk valami közös programot szervezni) és mert az utazás egy fél napot igénybe vesz , nem látom értelmét gyerekkel 1 nap lent léthez össz 1 napot utazni.

Megint nem szólt semmit, hogy mikortól megyünk, vagy ő hogyan jön utánunk. Megkérdeztem, hogy kivisz e minket kocsival a vasútállomásra, erre teljesen felháborodik, hogy dehát ő dolgozik, nem tud... Mivel korai vonattal megyünk, 1-2 órát kéne csak kikérnie a munkahelyén, amit hozzáteszek máskor is meg tudott tenni, amikor pl. ügyeket intézett. Meg tavaly is ki tudott venni 2 nap szabit (igaz ez egy ajándék üdülés volt, amit a családjától kaptunk és előre kifizették, így hozzátette, hogy mérges volt, hogy ezért muszáj volt szabit kivennie...na idén nem is kaptunk semmilyen nyaralást). Visszatérve, most még ö van felháborodva, hogy hát ö momdta, hogy ilyenkor van a sok munka (de ugye amikor kérdeztem, akkor meg nem mondott semmi konkrétat, pedig ha kerek perec azt mondja hogy semikor nem jön velünk, akkot én sem áltatom magam, és máshogy is szervezkedek az otthoniakkal.

Ja és még hozzám vágja, hogy hát ő felanlotta, hogy levisz minket, meg haza is hoz kocsival de nekem az nem volt jó, pedig akkor 4 napot együtt lettünk volna... na ja, neki az 4 nap, hogy egyul héten szombaton délelött leutazunk, mire odaérünk gyereknek alvásidö, délután 4 körül felkel, és akkor vasárnap ebédig még megint közös idő, utána indul haza, vagy esetleg még 2 orát marad miután felkelt a kislányunk...aztán én a gyerekkel következő hétvégéig várom, hogy ezt a fenomenális együttlétet, ami még egy normális strandoláshoz sem elég, megismételjük juhuuu...leírva amúgy még nevetségesebb.

Egyszerűen nem értem miért nem tud kivenni szabit legalább 1x egy évben, nem várok luxus nyaralást, csak legyünk együtt, 1x-1x kimenni a strandra, együtt, lássa a lányát milyen jól érzi magát. Hajtja a munkát, közben meg lemarad a lánya gyerekkorárol. Sokszor már azon is elgondolkozok, hogy minek is vagyunk együtt, ha úgyis magányosnak, segitség nélkül érzem magam. (A vonathoz is jó lesz 2 magy táskával plusz a gyerekkel a karomon tömegközlekedni, mozgólépcsőn cipekedni, vonatra fel-le.)