Nem szeretem már a párom vagy csak a csalódások miatt átmenetileg érzem így és majd idővel minden a régi lesz?

Nem tudom mi ez az érzés iránta. 1 éve vagyunk együtt, a körülmények miatt nagyon viharos a kapcsolat. 16 évvel idősebb, egy helyen dolgozunk neki van egy élettársa akivel évek óta semmi kapcsolata nincs, csak a gyerek miatt vannak együtt,-ezt mondja. A kapcsolatunk a munka miatt folyamatos titoktartás. Alig találkozunk, a körülmények miat sokat vitázunk. Az elején azt mondta eljön otthonról, de mégsem történik semmi. Olyan helyzetekben sincs velem mint pl. Haláleset. Mikor papám meghalt, elment bulizni. Ugye érzem csak álltat engem ami miatt az elején sokat kibuktam, már annyira nem. Tegnap bejelentette hogy elmegy a gyerekével meg az anyjával nyaralni...eddig arról volt szó, semmi nincs köztük de elvileg ez is csak a gyerek miatt lesz. Ha összevesszünk mindig engem tesz mindenért felelőssé. Az egész helyzetért hogy hazudik, hogy megfájdul a feje...bánja hogy nem vette lazára. Mindenért bánt és nem értem miért vagyok még vele. Valószínűleg azért mert úgy érzem beleőrülnék hogy munkába látom de már nem vagyunk együtt. Szétszed az egész, máskor nem érdekel. Sokszor örülök ha épp nincs bent a munkába vagy egész nap nem beszélünk. Olykor azt kivánom béküljön ki otthon legyen boldog. Akkor mégis megkönnyebbülnék egy idő után. De én képtelen vagyok szakítani...gyáva vagyok ehhez. Egyszer szeretem, boldog vagyok azért mert van és reményekedem a jövőben máskor a szívem szakad meg. Miért érzek így?

Köszönöm a választ! 26/l