Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szenvedély és izgalom de folyamatos viták, vagy nyugis, csendes "langyos víz"?
A párommal lassan 3 éve vagyunk együtt. Neten ismerkedtünk meg, az első talin már látszott, hogy ezer fokon égünk. Egyetemisták voltunk, nyári szünet volt, szinte minden napot együtt töltöttünk, negyed órás csókok, napi többszöri szex.. Aztán ahogy jött a suli (másik városban), én igyekeztem volna minél többet vele lenni, találkozni, esténként hívni, ő pedig mintha "szabadult" volna, inkább mindig összevesztünk addig hisztizett hogy nem hagyom élni. Minden kis szrságon sírós csapkodós veszekedések mentek. Közben az én családom teljesen megszetette őt, az övé is egészen elfogad engem. Az első évfordulónkra oda jutottunk hogy hiába találkoztunk minden szünetben, hétvégén stb, heti 1x max ha szex volt. Aztán utána nyáron elkezdtem egyik barátjával egyre többet beszélni, de igazából csak kapcsolati tanácsokat adtunk egymásnak meg tök sokat összejártunk négyen. Közben szépen lassan "lenyugodtam", én sem igényeltem már annyi együtt töltött időt stb. Meg egy "legjobb lány barátjával" beszélt állandóan párom meg nyaralgatni akartak együtt, ilyen "menjek akkor ha nagyon akarok" stílusban lettem meghívva. (anno kavartak is azért nem voltam teljesen nyugodt)
És akkor itt jön ez a haver srác. Ő egy jó fél éve szakított a barátnőjével, aztán rá pár hónapra bevallotta, hogy kezd belém szeretni. Teljesen máshogy áll eleve az egész kapcsolatosdihoz, mint amilyeneket én valaha láttam. Abszolút úriember, nem nyomul, nem erőltet semmit, csak egyszerűen a "tenyerén hordoz", amennyire a helyzet engedi. Pl párom morog ha ő hív meg sörre baráti összejövetelek alkalmával, mert van nekem pénzem, ez a srác meg szó nélkül hoz valakit amit szeretek, ilyenek.
Ha nem is ezzel a sráccal jönnék össze, de lassan megcsapott, hogy máshogy is lehet ezt. Párommal legalább havonta van a mai napig olyan veszekedésünk, aminek az a vége hogy "jó akkor szakítsunk", én úgy érzem, egyre jobban kezdek kiégni. Ha előre ismertem volna, nem hiszem hogy valaha egy menetbe is bele mentem volna, így viszont mire igazán megismertem, már benne voltunk a sűrűjében. Viszont ha belegondolok, hogy szakítunk, nagyon fájna, mint embert nagyon szeretem, de párként egyre nehezebben funkcionálunk.
Jól érzem hogy ez az egész a vége felé tart, és legközelebb jobb lenne egy nyugisabb, nem ennyire kilengésekkel teli kapcsolat? Lehet egyáltalán ilyen szintű lángolást egy életen át bírni?
Lehet veszekedés nélkül is "lángolni". A ráknak kell minden szaron veszekedni? Miként ugratok össze? Miért nem beszélitek meg ezt egymással? Az úriember is ugyan úgy lecserélhető, mint a barátod. Előbb még kéne vizsgálni a kapcsolatod nem? (közösen)
32/f
Csak szólok, hogy van szenvedély és nyugodt élet egyben is.
Idióta nővel sose jönnék össze, igaz kevés normális van, de eddig mindig sikerült megtalálni.
Neked marad a hűtlenség.
Nem érzem magam idiótának, köszönöm. Hűtlen sem leszek.
Próbáltuk megbeszélni, de nem sikerül, olyan a dolog, hogy ha jó akkor nagyon jó, ha rossz, akkor nagyon rossz. Talán onnan indul a nagy vita mindig, hogy én felhozok valamit amire az a válasz hogy jó akkor keress jobbat, amin én felcseszem magam.
Az első ilyennél el kell mesélni, hogy így nem lehet tárgyalni, beszéljétek meg, nem felcseszni az agyad. Ha még nem lehet, akkor rövidre kell zárni az egészet.
32/f
"Párommal legalább havonta van a mai napig olyan veszekedésünk, aminek az a vége hogy "jó akkor szakítsunk", "
Komolyan mondom ha ilyen dolgok havonta előfordulnak mi a rákért vagytok még együtt???!!!
Jól érzed lehet ez másként!
Mint embert szeretem, és amikor épp nincs hiszti akkor olyan egészen jó minden. Vannak nyilván hülyeségei de egészen biztosan nekem is... Inkább akkor gáz ha valamit szeretnék megbeszélni és az a vége hogy "jó akkor keress jobbat", én meg csak próbálnék beszélni, lehet többet feszegetem aztán borul a bili.
Meg nem tudom, annyira hangoztatja mindenki a családból hogy mennyire jól jártam vele és mennyire szeretik, talán előre is lelkifurdalásom van hogy mi lesz ha vége, engem nem szeretgettek annyit mint őt az elmúlt 3 évben (nem vagyok nyilván irigy de azért na)
És a családod tud arról, hogy mennyit veszekedtek? Hogy nem tudod vele megbeszélni a problémákat, meg hogy allandóan a szakitással dobálózik? Lehet, hogy ők csak azt látják milyen jól elvagytok, és azt hiszik ő a főnyeremény neked. De nem a családodnak kell vele járnia, az ne legyen szempont, hogy ők mit fognak gondolni.
Úgy nem működik egy kapcsolat, hogy a problémák láttán behisztizünk, és szakítással fenyegetőzünk. Mert tulajdonképpen ezt csinálja. Mikor nincs más érve, bedobja a szakító kártyát, amitől te megrettensz, és békén hagyod a témával.
A többi szempontból sem valami ideális ez a kapcsolat. Nem akar annyira találkozni veled, más lánnyal akar nyaralgatni stb. Ez marhára nem egy értelmes kapcsolat, és igen, jól látod, lehetne ezt másként. Sőt, nemcsak lehetne, hanem kellene is. Ennek igy nem sok értelme van.
Tehát összevesztél a barátoddal és az a kérdés, hogy az elsõ szembejövõ férfi, akit te “langyos vízként” írsz le, ideális partner-e?
Nem föltétlenül. Talán a két férfi közül egyik sem valami ideális. Ez van, keresgélj tovább.
Vagy lehetõleg ne ismerkedj már akkor, amikor még nem tetted túl magad az elõzõn. Úgy hangzik, mintha csak valami szakítás utáni, átmeneti vigasztalás lenne neked ez a srác.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!