Meddig érdemes várnom arra, hogy a párom változtasson azon, hogy nem törődik velem eleget?

Éveket adtam az életemből arra, hogy eldöntsem, szakítsak-e vagy sem. Két nagyon komoly fordulópont volt a kapcsolatunkban. És érdekes módon, mindig csak akkor változtak a dolgok, amikor eljutottam oda, hogy szakítsak. Tehát amikor 1 év vívódás után álltam elő az ötlettel, hogy ezt akkor fejezzük be, akkor 1 év után hirtelen tudott változtatni. Most 1,5 év kellett, de ez már nehezebb ügy, mert gyerekünk is van, és most igazából nem is én akartam változtatni, hanem ő vallotta be, hogy nem tud így élni tovább (az ő hibájából süllyedtünk idáig), szóval tadam, elsőre azt mondtam, hogy nem akarok válni a gyerek miatt, de azt szeretném, ha nyitott házasságban élnénk, amin ő lesápadt, mert nem tud mellőlem más nőhöz menni, és ezen annyira meglepődtem, hogy adtam még egy esélyt, no azóta van minden, ami az elmúlt 10 évből kimaradt: virágözön e-mailben, becsempészve a munkahelyemre, szerelmi vallomások hegyei (10 év alatt soha nem vallotta be igazán, még akkor se, ha kérdeztem, mi a fen..éért 10 év után kell megtudnom, hogy képtelenségnek érzi, hogy valaha valakit úgy szeressen, mint engem???, nem tudom hány év ment rá az életemből arra, hogy úgy hittem, azért van velem, mert nem jutott neki jobb, de mindegy, nem múlt ezen semmi, csak a boldogság). Szóval én arra jutottam, hogy egész boldogok lehettünk volna, ha kiállok magamért és azonnal kihajítom a pi..csába, amikor elkezdett hanyagolni vagy ami miatt a legutóbb válságba jutottunk, nem kellett volna éveket vívódni, mert ő képes egyébként változásokra, de mindig csak akkor kap észbe, amikor már szakítani akarok. Ha újrakezdeném, nem pazarolnám ez életem arra, hogy azon agyaljak, szeret/nem szeret?, azért hanyagol, mert homokba dugja a fejét vagy mert van neki más? Nem mindegy? Boldogtalan vagyok és kész. És ezért azonnal jelezném, hogy oké, akkor itt a vége részemről. Max. ha akkor képes lenne változni és észbe kapna, kapna egy esélyt. De éveket nem pazarolnék soha többé senkire. Nem azért, mert szeretem elhajigálni az embereket, hanem mert érdekes módon hirtelen ilyenkor jó irányba változtak mindig a dolgok. És csak azért nem előbb, mert én nem előbb sokalltam be:(