Sok nő miért képtelen különválasztani a testi és a lelki vágyait?

Sajnálom hogy csunya vagy, de attól még a nők továbbra is vágyni fognak szexuális vonzódásra és orgazmusra :/

Esetleg keresgélj olyanok között, akiket ocsmánynak találsz, lehet hogy a szemükben még te is jóképű herceg leszel fehér lovon.

(Amúgy meg nem vágom, hogy az olyanok, akik elvárják az ilyen szánalomkapcsolatokat, és szó szerint leösztönlényezik a másik nem azon tagjait, akik nem állnak le velük, miért állítják be úgy, mintha annyira dúskálnának lelki erényekben? Ez a személyiségtípus elég átlag alatti...)

Utobbit monogamianak hivjak amugy.

Nem gaz, ha te poliamor vagy, csak ezt kozold elore a masikkal, es olyan partnert keress, aki ebben benne van. Le leszek pontozva - nalunk a parom (o a ferfi) abszolut monogam termeszet, viszont szamomra biztosit nemi szabadsagot. Eddig sosem eltem ezzel, de tudom, hogy ha egyszer lenne egy lehetoseg, nem haragudna meg. Neha cuckold jatekban is gobdolkoztunk. De ez persze mar egy masik veglet, es sosem kernem szamon egy masik ferfitol, hogy miert nem fogadja el ezt. Oszinten szolva nekem ilyen kapcsolatom meg nem volt, hogy ennyire oszinte lehettem a masikhoz es mindent, de tenyleg minden vagyam, gondolatom feltarhattam volna neki, es forditva. Szeretem es ugy erzem lelki tarsak vagyunk. De minden kapcsolat mas...

Nem hiszem, hogy ez korfuggo. Nekem mondjuk, ahogy a cuckoldbol sejtheto volt a bdsm irant is van nemi affinitasom, de sosem szerettem azt sem, ha a bdsm kedvelok a vanillakat szidjak, vagy fitogtatjak a "felsobbrendu, izgalmasabb" szexualitasukat. Ez egy preferencia... engem is csaltak mar meg, es nekem pl. Nem maga az esett rosszul, hogy szexelt a novel az exem, hanem hogy ugyanugy boklt neki, stb. En erre vagyok feltekeny, lelkileg igenis kisajatitom a partnerem, ezert nem tartom magam poliamornak. Es ha valakihez lelkileg kapcsolodom akkor nem igazan hoz lazba hogy mashoz is. Csak pl reszegen riban.cosan viselkedem, toetenik ez az neha, ha elengedem magam, de ezeknek a dolgoknak a pillanatnyi oromon kivul nincs semmilyen jelentoseguk. A parom is igazabol ugy adta ezt a szabadsagot, hogy erzi, tudja, hogy lelkiekben hozza tartozom es nem kene mas ferfi.

Masreszt meg volt mar hosszu (5+ eves) kapcsolatom es egyszeruen tudom magamrol, hogy neha keresi az ember az ujat, az izgalmat, de ez nem jelenti hogy a kedvese kevesbe fontos neki. En jobbnak latom a tiszta lapokkal jatszast, az oszinteseget, mint az egymast csalo parokat.

De ettol meg nem itelem el, aki szigoruan monogam, te se tedd szerintem. Ha megszeretek valakit es monogam, csak ezert nem fogom dobni, igazabol nekem ez az egesz nem annyira fontos, mint egy szerettem. De hosszu tavon konnyebb, ha a masik is nyitottan es nem dogmakban gondolkodik. Nekem...

De hogy masnak mi a jo? Azt nem akarom megmondani.

Még a mi durva anyánkat.

Még egy önérzetes kis mitugrász, amelyik propagandát akar aköré építeni, hogy nem bír felelősséget vállalni, csak kapni akar, és élvezkedni, de hát ő csak őszinte, a többiek meg hülyék.

A te dolgod, ha másmilyen vagy, de ne szóld le, azt, amit nem értesz.

Egy férfi

"Na de miért vágynak erre?"

Mert biológia? Ajánlom Csányi Vilmos humánetológiai írásait meg úgy alapból bármilyen egyetemnek az emberi szexualitásról szóló kurzusát, sokat elérhetsz online.

"Mert a jelenlegi társadalmi berendezkedés ezt mutatja be mint példa, vagy mert valóban ezt is akarják?"

A jelenlegi pont nem állít semmilyen sztenderdet. Semmit nem várnak el tőled, azt csinálsz, amit akarsz. Egymás mellett élő szubkultúrák vannak, mindegyiknek megvan a saját értékrendje és természetesen mindegyik üldözöttnek érzi magát. A korán házasodós meg a negyven évesen is avantgard, önmagát felfedező szabad szerelmes is azt hiszi, hogy a jelen társadalom üldözöttje és őt nem értik.

Fasziként is SOKKAL többet megteszek annak, akit szeretek (minden téren), mint akit nem.

Semmi köze ennek a nemekhez. Ez normális emberi tulajdonság.